Mivel ez a szabályozás nem felelt meg az uniós irányelvnek (a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelvnek),a Munka törvénykönyvét úgy módosították, hogy főszabály szerint az egyenlő bér elve is a kikölcsönzés első napjától és minden bérelem vonatkozásában alkalmazandó.
A szóban forgó irányelv elsősorban azt hivatott biztosítani, hogy a kikölcsönzés időtartama alatt a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek legalább olyan szintűek legyenek, mintha az adott állás betöltésére az adott munkavállalókat a kölcsönvevő vállalkozás vette volna fel. Különös tekintettel kell lenni a várandós és szoptató nők és a fiatal munkavállalók védelmére, a munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó szabályokra, valamint a munkabér összegére.
Visszatérve még röviden az egyenlő bér elvére: e főszabály alól is akadnak kivételek. Ha például a munkavállaló a kölcsönbeadónál határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik és a kikölcsönzések közötti időszakban is díjazásban részesül, vagy ha a munkavállaló a kölcsönbeadónál fennálló munkaviszonya alapján összességében kedvezőbb díjazásban részesül, mint a kölcsönbevevő azonos munkakörben foglalkoztatott saját munkavállalója, természetesen el lehet térni e rendelkezéstől.
Összhangban az Irányelv előírásával, az Mt.-t érintő módosítás egyik fő célkitűzése, hogy a munkaerő-kölcsönzés ténylegesen ideiglenes foglalkoztatási formává váljon. Munkaerő-kölcsönzésnek ugyanis az olyan tevékenység minősül, melynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre ideiglenesen átengedi a kölcsönvevőnek. Az Mt. kifejezetten előírja, hogy mind a teljes, mind pedig részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetében, továbbá mind határozott idejű, mind a határozatlan idejű munkaviszonyok esetében alkalmazandók a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyra vonatkozó szabályok.
A törvény immár világosan meghatározza azt is, mit takar az „ideiglenesség”. A kikölcsönzés legfeljebb öt évre szólhat. Az időtartamot a kölcsönvevő szemszögéből kell vizsgálni, vagyis az öt éves időtartam megállapításánál a kölcsönvevő cégnél figyelembe kell venni mindazon időszakokat, amikor a kölcsönzött munkavállalót a kölcsönvevő az előző foglalkoztatás megszűnésétől számított hat hónapon belül ismételten alkalmazza. Ennél az összesítésnél pedig nem számít az, hogy ugyanaz vagy más kölcsönbeadó cég foglalkoztatja-e a munkavállalót. A követhetőség érdekében a cégeknek kölcsönzött munkavállalónként külön nyilvántartást kell vezetni a kikölcsönzések időtartamáról.
A fontosabb új rendelkezések közé tartozik még, hogy
- immár lehetőség van az EGT-államban bejegyzett munkaerő-kölcsönzők hazai működésére
- 2011. december 1-je óta semmisnek tekintendő a munkavállaló és a kölcsönbeadó közötti olyan megállapodás, amely a munkaviszony megszűnése után korlátozza a kölcsönvevővel való jogviszony létesítését
- a kölcsönvevőnek a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók létszámáról, foglalkoztatási feltételeiről és a betöltetlen álláshelyekről a nála működő üzemi tanácsot vagy szakszervezetet rendszeresen, de legalább félévente egy alkalommal, valamint a nála foglalkoztatott kölcsönzött munkavállalókat folyamatosan tájékoztatnia kell.
Fontos még megemlíteni, hogy év eleje óta a kölcsönvevőnek az állami adóhatósághoz köteles bejelenteni a munkaerő-kölcsönzés tényét a személyes és adóazonosító adatok megadásával. A bejelentést a foglalkoztatás megkezdését megelőző napon, de legkésőbb a foglalkoztatás megkezdése napján meg kell tenni. A bejelentési kötelezettség a kölcsönvevőt a foglalkoztatás befejezésekor is terheli.
