A munkáltató (kifizető) a magánszeméllyel fennálló munkaviszonyára tekintettel a munkavállalónak juttatott, az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem (növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont tagdíj összegével) után 27 százalék szociális hozzájárulási adót köteles fizetni. Az adó alapjába nem tartozik bele a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásból nem a kifizetőt terhelő rész. A számított adó a jogszabályban meghatározott adókedvezmények összegével csökkenthető.
Az egyik ilyen adókedvezmény a munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezmény, amelyet a kifizető akkor vehet igénybe, ha valamennyi folyamatosan foglalkoztatott munkavállalója tekintetében végrehajtotta a munkabérek elvárt emeléséről szóló kormányrendelet szerinti béremelést. Ennek nem felel meg, ha a kifizető akár csak részben is béren kívüli juttatás formájában valósította meg a béremelést. A kifizető az adókedvezményt az adóév egészében igénybe veheti, de csak az olyan hónapra fizetendő adó megállapításánál, amelyre vonatkozóan az elvárt mértékű béremelés valamennyi folyamatosan foglalkoztatott tekintetében teljesül.
Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónap egészében fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény összegét egy meghatározott képlet alapján kell meghatározni, a munkaviszonyban állót az adómegállapítási időszakra megillető bruttó munkabér összege alapján.
Jár a részkedvezmény
Megvizsgáltuk, hogy mit is jelent a törvénynek „az adott hónap egészében fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként” fordulata. Álláspontunk szerint a munkáltató az egész hónapban fennálló, adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony után jogosult a részkedvezmény összegét érvényesíteni.
Ennek megfelelően, jogosult érvényesíteni a munkaviszony után járó kompenzációt akkor is, ha a munkavállaló a tárgyhónapban több napot táppénzen volt, pár nap fizetés nélküli szabadságot vett ki, vagy a hónap egy részében gyesen, gyeden volt, esetleg terhességi gyermekágyi segélyben részesült. A munkaviszony e tényezőktől függetlenül ilyenkor is fennáll az egész hónapban, és a jogviszonnyal összefüggésben adófizetési kötelezettség is keletkezik, csak annak mértéke a munkával töltött napokkal arányos bruttó bér után áll fenn.
Nem jár a részkedvezmény
Ellenben, ha a munkavállaló egész hónapban táppénzen, gyeden, gyesen van, vagy terhességi gyermekágyi segélyben részesül, akkor a munkaviszony után járó részkedvezményre nem jogosult a munkáltató, ugyanis az ilyekor juttatott társadalombiztosítási ellátások nem képezik az adó alapját, így utánuk nem keletkezik adófizetési kötelezettség sem. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség akkor sem, illetve annak összeg nulla, ha a munkavállaló a hónap egészében fizetés nélküli szabadságon volt, így ez esetben sem lehet számolni a munkaviszonyra jutó kompenzáció összegével.
Érthető a jogalkotói szándék, hiszen a felsorolt esetekben az adott munkavállaló után szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettsége sem keletkezik a munkáltatónak, így indokolatlan lenne az adott személy utáni kompenzáció. Kis igazságtalanság mégis van a rendszerben, ugyanis a munkáltató nem jogosult a részkedvezmény összegét figyelembe venni, ha a munkavállaló munkaviszonya a hónap valamely napján megszűnik, mert a törvény nem teszi lehetővé a részkedvezmény arányos érvényesítését. Ez eredményezheti azt is, hogy például a május 30-án megszűnő munkaviszony után a munkáltató 31/30-ad résznyi szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett, ám kompenzáció egyáltalán nem illeti meg.
