Az önellenőrzést érintő idei változások egy tavaly elkezdődött folyamatot zárnak le. 2010 végéig ugyanis az önellenőrzés alapjául szolgáló hiba nyilvántartásba vételét követően 15 nap (szubjektív határidő) állt rendelkezésre a bevallás helyesbítésére és a feltárt adókülönbözet és pótlék megfizetésére. 2011-től azonban az önellenőrzés már csak akkor minősül időben elvégzettnek, ha azt az adóhatósági ellenőrzés megkezdése előtt benyújtották (objektív határidő) - erről korábbi, „Csak az hibázik, aki dolgozik” című bejegyzésünkben is olvashattak.
Megszűnik az esedékesség, de továbbra is fontos a NAV megbízólevelének kézbesítése
2012-től véget ér az önellenőrzések feltárása és esedékessége között korábban hagyott 15 napos eltérés – ami arra adott lehetőséget, hogy a vállalkozások az önellenőrzés okának feltárási dátumát szabadon megválasztva 15 nappal csökkentsék azt az időszakot, amire önellenőrzési pótlékot kellett fizetniük. Míg korábban az esedékességig kellett önellenőrzési pótlékot fizetni, 2012-től az önellenőrzés benyújtásáig kell kiszámolni és megfizetni a pótlékot.
Az önellenőrzés szubjektív határidejének megszűnésével idéntől már csak az objektív határidő létezik: az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és időszak önellenőrzéssel nem módosítható. Ez azt jelenti, hogy az adóhatósági megbízólevél kézbesítésének napja előtt már be kell nyújtani az önellenőrzést, különben azt nem veszik figyelembe. Fontos, hogy a NAV ellenőrzésről szóló telefonos értesítése nem eredményez önellenőrzési tilalmat, mivel az nem jelenti a vizsgálat megkezdését. Nem elég, ha nyilvántartásba vették az önellenőrzés során feltárt különbséget, az önellenőrzést időben be is kell nyújtani (illetve postára adni).
Az önellenőrzés korlátai – mert ilyenek is vannak
Régi szabály, de lényeges: be ne nyújtott bevallás nem önellenőrizhető. A bevallás pótlása, utólagos benyújtása ugyanis bevallási késedelemnek minősül, amelynek önálló szankciója van (és általában a késedelmes adófizetés miatt késedelmi pótlékkal is jár). A bevallások késedelmes benyújtásakor érdemes igazolási kérelmet írni – ha ezt elfogadja az adóhatóság, mentesülünk a késedelem miatti szankcióktól.
Szintén komoly gyakorlati vonatkozásai vannak, hogy ha fellebbezésre a másodfokú adóhatóság megsemmisíti az első fokú határozatot, és új eljárást rendel el, a másodfokú határozat meghozatalát követően (és az új eljárás tényleges megkezdése előtt) a vizsgált adónemek és időszakok nem önellenőrizhetőek. Ennek oka, hogy az eredeti eljárás az elsőfokú határozat megsemmisítésével nem fejeződik be (az eljárás befejezése az ügy érdemi eldöntését jelenti),hanem tovább folytatódik.
A meghiúsult várakozásokat nem lehet az önellenőrzést megalapozó tévedésnek minősíteni. Nincs tehát helye önellenőrzésnek, ha a vállalkozás az adóbevallás során nem tévedett, hanem a körülmények rossz mérlegelése miatt (vagy más okból) nem használt ki valamely nyitva álló lehetőséget. Ha tehát a vállalkozás a bevallásban a megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, ezt a döntését önellenőrzéssel nem változtathatja meg (ha a választás a NAV téves tájékoztatásán alapult, a korrekciót az adóhatósághoz intézett kérelemmel lehet elérni).
Az önellenőrzés tehát továbbra is hatékonyan használható arra, hogy a feltárt hibákat kijavítsák a vállalkozások – az önellenőrzési pótlék kevesebb, mint az a pótlék, amit a hiba adóhatóság általi feltárása vonna maga után. A hangsúly a hatékonyságon van: ahhoz, hogy valóban a célnak megfelelően használjuk, ismernünk kell az önellenőrzés apró részleteit is. Az ördög ugyanis a részletekben van – és sosem alszik.
Arról, hogy milyen esetekben szükséges önellenőriznünk, az „Az SZJA bevallás és önellenőrzés” című blogbejegyzésünkben olvashatnak bővebben.
