Alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások
Az egyik legjelentősebb egyszerűsítés, hogy a jogalkotó bevezette az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások fogalmát. Ilyen szolgáltatásnak azok az alacsony kockázattal járó, rutinjellegű szolgáltatások minősülnek, amelyeket a szolgáltatást nyújtó nem főtevékenység keretében nyújt, és közvetlenül nem kapcsolódik az igénybe vevő kapcsolt vállalkozás üzleti tevékenységéhez, ugyanakkor az igénybevevő számára gazdasági, üzleti értékkel bír. A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X.16.) PM-rendelet felsorolja, hogy jellemzően mely szolgáltatások tartoznak ebbe a körbe (pl.: különböző informatikai, adminisztrációs, oktatási, jogi szolgáltatások stb.).
Amennyiben a fenti szolgáltatások tekintetében a következő feltételek teljesülnek, akkor a korábban az úgynevezett egyszerűsített nyilvántartással megegyező tartalmú dokumentáció készíthető:
- a szolgáltatások általános forgalmi adó nélkül számított értéke szokásos piaci áron, az adott adóévben nem haladja meg a 150 millió Ft-ot, a szolgáltatást nyújtó adóévi árbevételének 5 százalékát, az igénybevevő fél üzemi költségeinek, ráfordításainak 10 százalékát,
- az adózó vállalja, hogy a szokásos piaci árat a költség és jövedelem módszer segítségével határozza meg,
- a felek 3 és 7 százalék közötti tartományba eső haszonkulcsot alkalmaznak,
- az adózó az adóévben, vagy a megelőző két adóévben összehasonlítható körülmények között nem nyújtott hasonló szolgáltatást független fél részére, vagy nem vett igénybe független féltől olyan ellenértéken, amely alapján megállapítható, hogy a 3 és 7 százalék közötti haszonkulcs nem szokásos piaci mértékű.
Alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások esetében, amennyiben belső összehasonlító árra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, a 3 és 7 százalék közötti haszonkulcs minden bizonyítás nélkül szokásos piaci mértékűnek minősül, így a hangsúly ezekben az esetekben áttevődik a megfelelő költségalap megállapítására.
Dokumentáció készítésére kötelezett tranzakciók körének szűkülése
2011 végéig úgynevezett egyszerűsített nyilvántartást lehetett készíteni azokról a kapcsolt ügyletekről, amelyek általános forgalmi adó nélkül számított értéke szokásos piaci áron az 50 millió Ft-ot nem haladta meg a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig. 2012-től ezekről az ügyletekről már egyáltalán nem kell transzferár-dokumentációt készíteni. Az értékhatár megállapítására vonatkozóan továbbra is él az a szabály, hogy az összevonás tényétől függetlenül a fent említett PM-rendelet alapján összevonható ügyletek értékét együttesen kell figyelembe venni.
A jövőben szintén nem kell transzferár-dokumentációt készíteni azokban az esetekben, amikor egy vállalkozás valamely független féltől igénybe vett szolgáltatást, vásárolt terméket változatlan formában, felár felszámítása nélkül értékesít tovább kapcsolt vállalkozása részére nem főtevékenység keretében.
A PM-rendelet lefektette azt a korábbi gyakorlatot, hogy ingyenes pénzeszköz átadása esetén nem merül fel transzferár-nyilvántartási kötelezettség. A belföldi illetőségű adózó külföldi telephelye és kapcsolt vállalkozása közötti ügylet esetében az adózás előtti eredményt nem kell, hogy korrigálja a kapcsolt felek között alkalmazott ár és a szokásos piaci ár közötti különbözet, amennyiben a belföldi illetőségű adózó nemzetközi szerződés alapján a társasági adóalapját úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet. Ezekben az esetekben transzferár-nyilvántartást sem kell készíteni.
Végezetül nem terheli az adózót transzferárdokumentáció-készítési kötelezettség az előzetes ármegállapítási kérelmekkel érintett ügyletekről az adóhatóság által hozott határozat érvényességének időtartama alatt.
Angol, német és francia nyelvű dokumentumok
2012-től amennyiben az adózó transzferár-nyilvántartását angol, német, vagy francia nyelven készíti el, az adóhatóság nem kötelezheti az adózót hiteles fordítás készítésére. Ez az új előírás természetesen nem mentesíti az adózót az alól, hogy a kapcsolt ügyleteiről készített transzferár-dokumentációk ne tegyenek eleget a PM-rendeletben előírt valamennyi kötelező formai és tartalmi követelménynek. Így továbbra is fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a külföldi anyavállalatok által készített transzferár-nyilvántartásokat a hazai előírások alapján minden esetben felül kell vizsgálni, és szükség esetén ki kell egészíteni.
Szigorodó szankciók
A transzferár-dokumentációra vonatkozó előírások ismételt megszegése esetén kiszabható mulasztási bírság mértéke jelentősen emelkedik. Amennyiben az adózó valamely transzferár-nyilvántartással összefüggő kötelezettségét ismételten megszegi, az eddigi 2 millió Ft helyett 4 millió Ft-os mulasztási bírsággal sújtható. Abban az esetben, ha az adózó ugyanannak a nyilvántartásnak a vezetését mulasztja el ismételten, az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírsággal szankcionálható. A szankciók szigorítása arra enged következtetni, hogy a jövőben az adóhatóság fokozottan fogja ellenőrizni a transzferár dokumentációkat.
Kapcsolt vállalkozási viszony megszűnésének bejelentése
2012. január elsejét megelőzően a kapcsolt vállalkozások tekintetében bejelentési kötelezettség kizárólag a szerződés létrejöttekor terhelte az adózót. Az idei évtől a kapcsolt vállalkozási viszony megszűnését is be kell jelenteni a megszűnést követő 15 napon belül. Amennyiben az adózó bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, 500 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
