A jogalkotó a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdálkodók esetében 2009 óta korlátozza a készpénz állomány nagyságát (korábbi erőfeszítéseit az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte). A számviteli törvény szerint a készpénzállomány (egyszerűbben minden pénztár összesítve) havonta vett napi átlagos egyenlege nem haladhatja meg az előző évi beszámoló összes bevételének 2 százalékát, de minimum az 500 000 Ft-ot. A pénzeszközök kezelését a számviteli politika részét képző pénzkezelési szabályzatban kell részletezni és szabályozni, a törvényben előírtak szerint. A pénzkezelési szabályzat megszegése, vagy a fenti limit túllépése az adózás rendjéről szóló törvény szerint 500 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ha az adóhatóság a gazdálkodót felszólítja a törvényi előírások teljesítésére, de ezt határidőig nem teljesíti, akkor az adóhatóság a kiszabot bírság dupláját szabja ki.
Van, hogy a mérleg csal
A sajátos készpénzállomány maximalizálására vonatkozó szabály azért született, hogy a meglévő pénzeszköz állomány valóban az üzleti célokat szolgálja, ugyanis több esetben az adóhatóság azt a következtetést vonta le, hogy a hosszú időn keresztül meglévő pénzeszköz állomány a vállalkozás vagyonának a személyes célra történő felhasználását jelenti/jelentheti. Személyes véleményem az, hogy nagyon sok esetben helyesen következtetett/tett az adóhatóság, mivel tény, hogy sokan elköltötték a könyvelésben kimutatott összeg egy részét vagy akár egészét. A tulajdonosok sok esetben tévesen (!) úgy gondolják, hogy a készpénzben felgyűlt/vagy a bankszámláról felvett összegek már az ő pénzük.
A jogszabályok azonban nem ezt írják és a pénzeszköz ugyanúgy, mint bármely más eszköz, a cég vagyona. Személyes célokra felhasználni csak akkor lehet, ha a jogszabályokban előírt adózási kötelezettséget a tulajdonosok betartják. Szerintem nagy probléma az, hogy a számviteli törvény alá tartozó gazdálkodók egy része olyan pénzeszköz meglétét mutatja ki a mérlegében- és a mérlegét alátámasztó leltárában-, ami nincs is meg. A mérleggel szemben támasztott alapelvek, mint a valódiság és hiteleség nem teljesülnek, csúnyán mondva hamis a mérleg. Ráadásul azt sem szabadna elfelejteni, hogy a bizonylati rendért és bizonylati fegyelemért, a pénzkezelésért, az adózásért a gazdálkodó képviselője a felelős. Az adófizetési kötelezettség és a számviteli előírások súlyos megszegése esetén az adóhatóság bűntető feljelentést tehet. Bár ezeknek a feljelentéseknek a száma évről évre nő, a legtöbb esetben még mindig a fiktív számlák elszámolása és áfa csalás miatt szankcionál az adóhatóság.
A szép szó a gyakorlatban nem elég
Az adózói magatartás befolyásolására az adóhatóság időről időre igyekszik iránymutatásokat közzé tenni és olyan precedens eseteket is az adózók elé tár, amik akár visszatartó erővel is bírhatnak. Az Adóvilág júliusi számában is épp olvashatunk egy ilyen jogi esetet, melyben a Legfelsőbb bíróság is megerősítette az adóhatóság precedens értékű megállapítását. A revízió az adóalany 2003-2004-2005 éveit vonta adóellenőrzés alá, mely során megállapítást nyert, hogy a pénztár vezetése nem megfelelő, a revízió pénztárhiányt állapított meg. A két vezető tisztségviselő – ők voltak a tulajdonosok is egyben – bizonylatokkal nem tudta alá támasztani a pénztári mozgásokat, így a pénztár egyenlegét. Az adóhatóság elvégezte a pénztári mozgások teljes tételes kimutatását és figyelembe vette az adózó által az ellenőrzés során benyújtott bizonylatokat is és bebizonyította, hogy a vállalkozás pénztárából a két tulajdonos kivonta a pénztárhiányként szereplő összegeket. Mivel az osztalékra vonatkozó jogszabályi előírásoknak ezek az összegek nem feleltek meg. így a személyi jövedelemadó törvény alapján egyéb jövedelemnek minősültek így az összevont adóalap részét képezték – tehát adótábla szerint kelet volnal utána adózni.
Véleményem és tapasztalatom szerint a jövőben is lesznek hasonló esetek, mert a gazdálkodók egy része még mindig nem tartja be a készpénz-, a pénztárkezelésre és a szigorú számadású bizonylatokra vonatkozó szabályokat. Igaz, sok esetben megfelelő tájékoztatást sem kapnak az érintettek, így nem is lehetnek tisztában a feladat súlyával. A pénz kezelése, a pénztár összeállítása a gazdálkodó feladta, ezt nem lehet külsőleg előállítatni, elkészítetni és a felelősséget sem kiszervezni. Természetesen a gyakorlatban ezt sok esetben a könyvelőre bízzák, vagy egyszerűen kész helyzet elé állítják őt avval, hogy átadják neki a készpénz mozgáshoz kapcsolódó bizonylatokat. De erről majd később egy későbbi bejegyzésben írok részletesen…
