Növekvő adómérték, van akinek hasznos?!
A társasági adó alanyait legáltalánosabban érintő módosítás az adókulcs 16 százalékról 19 százalékosra történő felemelése, mellyel párhuzamosan az ún. különadó eltörlésre került a maga 4 százalékos adókulcsával – igaz azt eleve csak ideiglenesnek tervezték. Mindezek alapján kettős érzések foghatják el az érintett adózókat. Egyszer örülhetnek az egyszerűsödő szabályozásnak, hiszen a két adónem lényegében összevonásra került, ugyanakkor az adókulcs érzékelhető csökkenésének hiányával kell szembesülniük. „E változás kedvező azon vállalkozások számára, amelyek részben adókedvezményekkel rendelkeznek, így a korábbiakkal szemben, amikor csak 16 százalék társasági adónál érvényesíthették azokat - s a 4 százalékos különadónál nem -, úgy ezt már a lényegében összevont adóval szemben teljes egészében érvényesíteni tudják. Hasonló a helyzet a korábbi elhatárolt veszteségek esetében melyet nem lehetett figyelembe venni a különadónál, ezek ’értéke’ a kilábalás utáni időkre megnövekedett.”-emelte ki Hegedüs Sándor az RSM DTM Hungary adócsoport vezetője.
Egyszerűbb adóalap meghatározás – a vállalkozások érdeke?
Az elfogadott törvény jelentősen megritkította az adóalap módosító tételek körét. Persze nem fog meglepetést okozni, hogy míg a hatályon kívül helyezett adóalap csökkentő tételek száma kilenc, addig a törölt adóalap növelő tételek száma mindössze kettő. Az előbbiek között nemcsak olyan - a vállalkozások számára kis jelentőséggel bíró adóalap módosító - tételekről van szó, mint például a képzőművészeti illetve kortárs és iparművészeti alkotások beszerzése kapcsán elszámolható adóalap csökkentés, hanem olyan a vállalkozások számára meghatározó és rendszeresen alkalmazott módosító tétel is, mint például a ráfordításként elszámolt iparűzési adó összege. Ez utóbbi egy termelő, vagy kereskedő vállalkozás számára is jelentős könnyebbséget jelentett, hiszen abban a nehezen elképzelhető esetben, ha az adózás előtti eredménye és iparűzési adóalapja megegyezett volna, akkor a valós társasági adó kulcsa 0,38 százalékponttal csökkent. Amennyiben egy szolgáltató cégről volt szó, melynek költségei szinte kizárólag bérköltségből és igénybe vett szolgáltatásokból tevődtek össze, de árbevétel arányos jövedelmezősége 10 százalék volt, annak ez a módosítás 3,8 százalékpontos társasági adó növekedést eredményezett.
Forrásadóztatás – újjáéledő szabályok
Az elmúlt hetekben kiemelt figyelmet kaptak az ún. off-shore ellenes lépések, de mit is jelentenek ezek valójában? A magyar szabályozásban már korábban ismert forrásadóztatást vizsgálva elmondhatjuk, hogy 2003. december 31.-ig a főszabály szerint adót kellett levonnia a magyar kifizetőnek, amennyiben kamatot, vagy jogdíjat fizetett külföldi illetőségű adózó számára. Ennek mértéke akkor megegyezett a társasági adó kulcsával. A jelenleg elfogadott módosítás szerint az előbbieken túl szintén forrásadót kell levonni az ún. szolgáltatási díjak után is, és egyben az adó mértéke is megemelkedett 30 százalékra. Nyilvánvaló, hogy e rendelkezések célja a korábban szabadon engedett adómentes kifizetések korlátozása az ún. nem egyezményes országok irányába. Azon kifizetések mentesülnek az adó alól, melynek illetősége szerinti állammal a Magyar Köztársaság a kettős adóztatás elkerülésére egyezményt kötött a jövedelem és vagyonadók területén. Jelenleg 64 országgal kötött hazánk ilyen egyezményt, köztük valamennyi EU tagországgal.
A jogalkotó ezzel a rendelkezéssel két könnyebbséget is meghagyott. Egyrészt nem kell az egyezményes országokba történő kifizetések esetén az adózónak adólevonással bajlódnia, mely feltételezte az egyezmények beható ismeretét, másszor a kedvezményezett a teljes összeghez hozzájut. Egyre azonban fel kell hívnunk a figyelmet: mindenképpen szükséges lesz a kifizetés kedvezményezettjének illetőségigazolását a kifizetés időpontjáig beszerezni, ellenkező esetben a magyar kifizető az adó levonására lesz kötelezett, s a külföldi személy csak külön eljárás keretében fog tudni az őt megillető összeghez hozzájutni.
A fenti szabályok ismeretében elmondható, hogy a kormányzat nem élt a teljes szigor eszközével, hiszen az egyes egyezmények, ugyan eltérő mértékben, de lehetővé tennék egyes jövedelem típusok hazai adóztatását. További érhetetlen engedékenység, hogy a külföldre fizetett osztalékot nem vonták be az adóztatás körébe, megakadályozandó, hogy az jogellenesen véglegesen kikerülhessen bármiféle magyar adóztatás alól.
Ellenőrzött külföldi társaság – az adó és az adóalap aránya lesz a mérvadó
A leginkább vitatott módosítás az ún. ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozott. Az európai államok és hazánk jogrendjében már régóta ismert fogalmat új tartalommal töltötte meg a módosító törvény. A beterjesztett javaslat szerint annak minősült volna, minden olyan külföldi társaság, amely által fizetendő társasági adó nem éri el a 12,66 százalékot, és benne közvetlenül, vagy közvetve belföldi magánszemély(ek) 10 százalékos részesedéssel rendelkezik(nek),kivéve, ha az adott államban valós gazdasági jelenléttel bír. Ez utóbbi annyit takar, hogy az adott társaság bevételeinek legalább 50 százalékát el kell érnie a saját munkavállalóval végzett termelő, feldolgozó, szolgáltató, stb. tevékenységből származó bevételnek. Mindezek alapján a holding társaságok azonnal veszélybe kerültek, hiszen azok a definíció szerint ritkán bírhatnak valós gazdasági jelenléttel.
A törvény vitája során a belföldi magánszemélyek szerepére vonatkozó részt enyhítették, így a szankcionált részesedés mértéke 25 százalékra módosult. „A szankcionált társaságok közé kerülhetnek nemcsak az egyezményes országokban illetőséggel rendelkező társaságok, hanem olyan EU országok vállalkozásai is, mint Ciprus, Bulgária, vagy éppen Írország. A jogalkotó körültekintő szabályozása következtében – egy későbbi adótervezés folyamán - nemcsak az adott állam általános adókulcsára kell tekintettel lenni, hanem a struktúra eredményeképpen ott fizetendő adó és adóalap hányadosára is! -
Az egyes célba vett országok adórendszerének részletes ismeretére van szükség, ellenkező esetben könnyen érheti kellemetlen meglepetés az óvatlan befektetőt, amikor a fizetendő adóalap és adó hányadosa nem éri el a magyar társasági adókulcs kétharmadát. De miért is célszerű külföldi cégek esetén ezt a státuszt elkerülni? A társasági adó vonatkozásában a leginkább kiemelendő, hogy ilyen társaságtól származó bármely költség esetén a magyar adózónak kell igazolni, hogy az a vállalkozási tevékenységét szolgálja. Könnyen belátható, hogy egy adóellenőrzés során az ilyen költségek, ráfordítások elismertetése komoly fejfájást okozhat a vállalkozó számára. További szigorítást jelent, hogy az ellenőrzött külföldi társaságtól származó osztalékon túl az otthagyott, fel nem osztott eredményt is le kell adózni a beszámoló elfogadásának évében a magánszemélynek egyéb jövedelemként. A fenti új rendelkezések alapján könnyen megjósolható, hogy a korábbi klasszikus off-shore struktúrák, valamint a szintén kedvelt ciprusi modellek átgondolásra fognak szorulni.
