Az alapvetően számos külső és belső konfliktussal szembenézni kénytelen vezetők közel kétharmada úgy érzi, hogy fel is tudja vállalni a véleményütközéseket, s habitusát inkább a konfliktusvállalás jellemzi. Annak ellenére, hogy az ügyfelekért vívott harc egyfajta folyamatos versenyt jelent, a válaszadó vezetők inkább együttműködő típusúnak érzik magukat. A vezetők közel háromnegyede azt „vallotta”, hogy az érzelmek kevésbé befolyásolják döntéseit, hiszen 85 százalékuk inkább racionálisan dönt. Mindez azért érdekes, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy az intuíció is elengedhetetlen vezetői készség – mutatott rá Kalocsai Zsolt az RSM Hungary vezetője.
Mi befolyásolja a döntéseket, kire hallgatnak?
A döntéseket befolyásoló tényezők közül a teljes válaszadói körben az adott szervezet pénzügyi helyzetét nevezték meg a legfontosabb tényezőként, ám a vállalati középvezetők a tulajdonosi elvárásnak történő megfelelést helyezték az első helyre. A középvezetők határozottan több információhoz jutnak a szervezeten belül a formális és informális csatornákon kombinációján keresztül, a felső vezetők inkább a formális csatornákat használják. Az állami vagy önkormányzati szervezeteknél dolgozó vezetőkre ez ugyancsak kiemelten jellemző. Ők ráadásul a kihívások kezelése, vezetői működésükből fakadó nehézségeik leküzdése során sokkal kevésbé tudnak akár a csoportos problémamegoldásra, munkatársaik véleményére, coachra vagy tanácsadóra támaszkodni, válaszaik alapján az esetek felében magukra vannak hagyva problémáikkal, s azt kizárólag saját erőből kell megoldaniuk.
Megdöbbentő a nyomtatott média, a televízió és a rádió – mint a döntéshozatalt megalapozó, információforrás – visszaszorulása a vezető tevékenysége során, Eközben az online média szerepe egyre inkább felértékelődik, illetve a közösségi média is egyre több döntéshozó életében kap teret. A „Hogyan dönt a döntéshozó?” kutatás leginkább figyelemreméltó eredménye, hogy a vezetők a legtöbb információt döntéseikhez tárgyalásaik során a tárgyalópartnerektől szerzik. Ez azért is meglepő – hívta fel a figyelmet Dara Péter, a DEVISE Hungary ügyvezető igazgatója – mivel a tárgyalópartnerektől származó információforrások feltétel nélküli el- és befogadása óriási veszélyeket rejthet magában.
Milyen tényezők motiválnak, melyek nyomasztanak?
A vezetők több mint háromnegyedét leginkább a szakmai fejlődés és a sikerek motiválják, inspirálják, de minden tizedik vezető a túlélésre és a kudarcok elkerülésére kénytelen fókuszálni. Hangsúlyeltolódások vannak az első számú vezetőknél, a férfiaknál, illetve az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló szervezeteknél, ahol motiváló tényezőként a siker került első helyre. A társadalmi elismertség pedig az első számú vezetők esetében lényegesen fontosabb, mint a középvezetőknél.
A nyomasztók jelenségek közül a tervezhetőség kérdése került a legelső helyre, melyben a jogszabályi környezet változásai is kiemelten közrejátszanak. A létszámleépítéstől és annak kezelésétől még mindig tart 5 vezető közül egy, s az átlagnál is jobban a külföldi tulajdonú cégek, valamint az állami szervezetek vezetői.
Minden második vezető fejleszteni szeretné még magát
A vezetők mindössze 2,4 százaléka érzi azt, hogy nincs már hová fejlődnie. A vezetői készségek, képességek terén a kutatás által megjelölt húsz faktor közül nem akadt olyan elem, amely a kutatásban résztvevők közül valakinek ne okozna gondot. A válaszadók fele ráadásul egyszerre több mint 10 területet is felsorolt, kritikusnak érezve azokban saját kompetenciáit. Nem véletlenül tapasztaljuk a vezetői tréningek, vezetői készségfejlesztés vagy akár a coaching felértékelődését, amely nem elválasztható az elmúlt két év dekonjunktúrája okozta – számos vezető és cége korábbi sikereire gyakorolt negatív hatástól – emelte ki egyetértve Dara Péter és Junkert Andrea.
Az eredmények alapján markáns különbségek mutatkoznak a magyar és a külföldi cégeknél dolgozó vezetők költséggazdálkodási képességeit tekintve, előbbiek sokkal inkább fejlesztendőnek érzik magukat e téren. Az állami/önkormányzati szervezeteknél dolgozók kevésbé bírják a magasabb terhelést, nagy az igény a stresszkezelés megtanítására. A férfi vezetők pedig kétszer nagyobb mértékben keresnek segítséget a pozitívabb gondolkodás, a csapatépítés, a munkatársak együttműködésének fejlesztése terén is.
