Felmondási idő fogalma
A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik.
A következő időszakok alatt közölhető a munkáltatói felmondás, ugyanakkor a felmondási idő legkorábban:
- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
- a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség, vagy
- a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság lejártát követő napon kezdődik.
Csoportos létszámcsökkentés esetén a fenti szabályokat abban az esetben kell alkalmazni, ha azok a munkáltatói döntésről adott tájékoztatás időpontjában állnak fenn. A tájékoztatást a munkáltató a felmondás és az azonnali hatályú felmondás közlését megelőzően 30 nappal köteles a munkavállalónak megadni.
A felmondási idő a Munka Törvénykönyve szerint mind a munkavállaló, mind a munkáltató rendes felmondása esetén legalább 30 nap.
Mit jelent a felmentési idő?
A munkáltató, amennyiben a munkavállaló munkaviszonyát felmondással szünteti meg, köteles a munkavállalót a felmondási idő felére a munkavégzés alól felmenteni.
A munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a munkavállalót a felmondási idő felénél hosszabban, esetleg a teljes felmondási időre felmentse a munkavégzés alól.
A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően, legfeljebb két részletben kell felmenteni. A felmentési idő számításánál a töredék napot a munkavállaló javára egész napként kell figyelembe venni.
Munkavállaló felmondása esetén – ha a munkáltató másként nem rendelkezik – köteles a teljes felmondási időt ledolgozni.
Felmondási idő számítása
A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött:
- 3 év után 5 nappal,
- 5 év után 15 nappal,
- 8 év után 20 nappal,
- 10 év után 25 nappal,
- 15 év után 30 nappal,
- 18 év után 40 nappal,
- 20 év után 60 nappal meghosszabbodik.
A felmondási idő tartama csak munkáltatói felmondás esetén nő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő arányában. A felek legfeljebb 6 havi felmondási időben is megállapodhatnak.
Felmondás fogalma
A törvény különbséget tesz a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között.
A munkaviszony megszüntetése esetén a felek jognyilatkozata (kétoldalú – közös megegyezés, vagy egyoldalú – felmondás) folytán szűnik meg a munkaviszony.
A munkaviszony megszüntethető:
- közös megegyezéssel,
- felmondással,
- azonnali hatályú felmondással.
Felmondással a munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a munkavállaló megszüntetheti. A munkáltató a felmondást köteles megindokolni.
A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos
- magatartásával,
- képességével vagy
- a munkáltató működésével összefüggő ok lehet,
de csak olyan tényekkel, körülményekkel lehet elfogadhatóan indokolni, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség.
A munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyának felmondását nem köteles indokolni, ellenben a határozott idejű munkaviszonyt igen. A felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné, vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna.
A felmondást minden esetben írásba kell foglalni, ennek elmaradása a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét eredményezi.
A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt:
- várandósság,
- szülési szabadság,
- gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság,
- tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartama alatt,
- a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónap tartama alatt, ha előzőleg erről a munkáltatót tájékoztatta.
A munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással szüntetheti meg kizárólag akkor, ha a munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló a munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.
A munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.
A munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt felmondással megszüntetheti a felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt vagy, a munkavállaló képességére alapított okból, vagy ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.
Azonnali hatályú felmondás fogalma
Az azonnali hatályú felmondás általános esetei:
- a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi,
- olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított 1 éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.
A munkaviszony azonnali hatállyal való megszüntetése egyes eseteit a törvény szabályozza:
- munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt próbaidő alatt szünteti meg,
- a munkáltató azonnali hatállyal megszünteti a határozott idejű munkaviszonyt.
Ebben az utóbbi esetben a munkavállaló jogosult vagy 12 havi, vagy ha a határozott idejű munkaviszonyából kevesebb mint egy év volt hátra, akkor a hátralévő időre járó díjra.
Munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel
A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése esetén, a jogszabályi előírások betartása mellett, a felek szabadon megállapodhatnak a felmondás feltételeiről. Egyik fél sem kötelezhető arra, hogy a munkaviszonyt akarata ellenére közös megegyezéssel szüntesse meg.
Az erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkavállalót nem illetik meg a felmondás esetére előírt járandóságok, de közös megegyezéssel való felmondás esetében lehetőség van a munkaviszony megszűnése időpontjának meghatározására, végkielégítés fizetésére és a munkavállaló munkavégzés alóli felmentésére is.