Mentés

Az áfalevonási jog és a számlázási lánc

Az áfa levonással összefüggésben a számla formai és tartalmi megfelelőségével foglalkoztunk, de hasonlóan fontos a számlázási lánc kérdése az adóhatósági vizsgálatok körében.

A számlázási lánc

A számlázási lánc egyik tagjánál tett megállapítás nem hathat ki automatikusan a számlázási lánc másik tagjára. Az ellenőrzés alá vont társaságnál az ügyletek megvalósulásának vizsgálata nélkül nem elég csak átvenni a számlázási lánc másik tagjánál végzett ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben foglaltakat, és az alapján megállapítást tenni. Az esetek döntő többségében az adóhatóság a számlázási lánc egyik tagjánál tartott ellenőrzés során feltárt csalárd magatartást automatikusan rávetíti a lánc valamennyi tagjára anélkül, hogy az érintett vállalkozásoknál a gazdasági események megvalósulását vizsgálná.

Bár a számlázási lánc valamelyik tagjánál korábban tett megállapítás alapján az adóhatóság az ellenőrzéssel érintett vállalkozásnál nem tehet automatikusan megállapítást, a gyakorlatban mégis azzal kell szembesülni, hogy ez a garanciális követelmény sokszor nem érvényesül. Ennek hátterében nem ritkán az az eljárási törvényben rögzített és néha tévesen alkalmazott szabály áll, miszerint ugyanazt a gazdasági eseményt az adóhatóság az ügyletben részt vevő egyes feleknél nem értékelheti eltérően. Erre hivatkozással rendszerint bizonyítási cselekmény elvégzése nélkül, formálisan a korábban lefolytatott ellenőrzés megállapításainak alapul vételével zárul a később vizsgálat alá vont vállalkozás adóellenőrzése. Ez viszont ellentétben áll azzal a követelménnyel, hogy a később vizsgálat alá vont vállalkozás esetében is meg kell vizsgálni a gazdasági események megvalósulását, tisztázni kell a tényállást. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor az ellenőrzést végző adóhatóságot várhatóan legkésőbb a bíróság új eljárásra fogja utasítani.

Az egyes ügyletek vizsgálata

Az előzőekhez szorosan kapcsolódik, hogy az adóhatóság az ellenőrzés során sok esetben nem magának a vizsgálattal érintett vállalkozásnak az egyes ügyleteit vizsgálja, hanem az ügyletben érintett partnereknek a működésére tett megállapítások alapján általánosságban állapítja meg, hogy adókijátszás történt. Így a vállalkozás az adott partnerével kötött valamennyi gazdasági eseményre vonatkozóan elveszti az áfatörvény szerinti adólevonási jogát.
Ezzel szemben egy vállalkozás ügyleteire, illetve a partnereinek működésére vonatkozóan általánosságban tett megállapítások alapján a vállalkozás terhére nem állapítható meg adókülönbözet. A tényállás tisztázása során minden esetben az egyes számlákkal összefüggésben beszerzésenként, illetve vevőként és értékesítésenként kell egyediesíteni az ügyleteket. A konkrét ügylethez kapcsolódóan kell beszerezni és értékelni a bizonyítási eszközöket, majd az alapján esetlegesen megtenni a megállapításokat.
Amennyiben erre nem kerül sor, akkor elviekben már a felettes adóhatóságnak új eljárásra kell utasítani az elsőfokú adóhatóságot a hiányos tényállás felderítésre hivatkozva.

A NAV vizsgálatok tapasztalataival foglalkoztunk korábbi bejegyzéseinkben itt és itt, sorozatunkat a pénzügyi teljesítéshez kapcsolódó részletekkel folytatjuk.

A bejegyzés a szerző 2016. évi Áfa-kalauzban megjelent cikke alapján készült.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább