A hosszú távra szóló lakossági megtakarítási szándékot többféle módon ösztönözte kisebb-nagyobb intenzitással a hazai szabályozás. A nyugdíj és más célokra is felhasználható megtakarítások között az életbiztosításokra is előszeretettel épített a magyar lakosság, főként akkor, ha valamilyen kedvezmény is támogatta az előtakarékosság valamely formáját. Egy pillantást vetve az elmúlt tíz év sok kunkorral tarkított pályájára, egy konzekvencia azonnal levonható: a megtakarítási időtávval nem volt összhangban a szabályozás változásának gyakorisága. „Elsősorban a hosszú távú kiszámíthatóság megteremtésére lenne szükség, amely e megtakarítások növelésére is jótékonyan hat” – emeli ki Kovács Zsolt, az ING Biztosító elnök-vezérigazgatója. „
2001-ben az élet- és nyugdíjbiztosításra befizetett összeg ötödéig – de legfeljebb ötvenezer forintig – adókedvezményre voltak jogosultak a magánszemélyek, s az életbiztosítási célú befizetések hozama is adómentes volt. 2003-tól megemelkedett az igénybe vehető adókedvezmény mértéke, immár százezer forintra növekedett az értékhatár, illetve további 10 százalék adókedvezmény járt a díjnövekmény után. 2005-től már csak 6 millió Ft-os jövedelemkorlátig járt ezen adókedvezmény, ráadásul a többi adókedvezménnyel összevonva húzta meg a szabályozó a százezer forintos felső limitet.
„A hosszú távú megtakarításra ösztönző adókedvezmények hátulütője, hogy szja-kötelezettség nélkül nem kihasználhatók, ami - figyelembe véve például a családi kedvezményt - jelentős rétegeket üthet el a kedvezmény igénybevételétől, ezért érdemes más megoldást is keresni, ha szélesíteni kívánjuk az ösztönzöttek körét” - véli Hegedüs Sándor, az RSM DTM Zrt. adópartnere. „A hosszú távú tartalékképzés során érdemes a megtakarítások időtartama és célja alapján, ezektől függő ösztönzőket bevezetni, és egységesen kezelni a különböző formákat, e paraméterek függvényében” – teszi hozzá a szakember.
A hozam hosszú távú lépcsőzetes adókedvezménye, illetve adómentessége - az szja-kötelezettségtől és a jövedelemtől függetlenül - az időtávot veszi figyelembe, tényleges igénybevételét a magánszemély szándéka és lehetőségei határozzák meg. „Ennek érdekében a szabályozásnak terméktulajdonságokat és betartandó célokat kellene meghatároznia, és nem egy-egy terméket definiálnia. Ezzel a piaci innováció új lendületet kaphatna, a kötelező, egységes, teljes körű és közérthető informálással pedig biztosítható lenne az átláthatóság is” - összegzi Hegedüs Sándor.