Mentés

Az adó- és vámszankciókat el kell kerülni!

Azt a kifejezést hallva, hogy szankció, egy felelős gazdálkodó felkapja a fejét. Nem azért, mert a kifejezésről pozitív élményre vagy képre asszociál, hanem éppen ellenkezőleg: egy olyan fizetési kötelezettség vagy hatósági intézkedés jut eszünkbe, amitől tartunk, amit szeretnénk elkerülni.

Elgondolkodtató azonban az, hogy vajon a szankciók alkalmazásának az lenne a lényege, a célja, hogy egyfajta állandó nyomás alatt tartson egy gazdálkodót azzal, hogy a fölötte lebegő NAV-szellem szankciója eljön érte, ha hibát követett el. Egy modern alapokon nyugvó adó- és vámigazgatási rendszerben nem tölthetnek be ilyen szerepet a szankciók. 

A szankciók célja a jogsértéstől való visszatartás, nem a megtorlás

Általános jogi alapelv, hogy bármilyen szankció akkor tölti be a szerepét, ha a jövőbeni jogsértéstől visszatart és a helyes útra terel, de nem megtorolja az elkövetett hibát. Az adóigazgatástól kellő távolságra lévő büntetőjogban sem lehet a szankciók célja a megtorlás, éppen ezért jelent komoly gondot, ha az adóigazgatási joggyakorlatban ilyen jelek tapasztalhatóak. 

A téma ismerői jól tudják, hogy az adó- és vámigazgatás területén számtalan szankció létezik, csoportosításuk több szempont alapján is lehetséges. Beszélhetünk anyagi szankciókról, közismert nevükön bírságokról, de alkalmazható az engedélyek visszavonásán át az üzletek bezárása vagy a tevékenység szüneteltetése, egészen az áru elkobzásáig. Ezek mind szankciók, de mind közül a leggyakrabban alkalmazottak és legismertebbek az adó- és vámigazgatási bírságok.

Azzal általában tisztában van mindenki, hogy bírságot akkor szabnak ki ránk, ha valamilyen jogszabálysértést követtünk el, valamilyen kötelezettségünknek nem tettünk eleget. Az alkalmazható bírságoknak több változata van, és egyáltalán nem közömbös kérdés, hogy mikor milyen mértékű bírságot alkalmaznak egy jogsértéssel szemben. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az egyes jogsértések milyen bírságot vonhatnak maguk után, valamint hogy a szankció kiszabása az annak alapjául szolgáló jogsértés vitatása nélkül is kifogásolható.

Jogszerű-e a kiszabott bírság? 

Rendkívül fontos, hogy nem minden jogsértés eredményezi automatikusan bírság alkalmazását, még akkor sem, ha a gyakorlatban a hatóság ezt így értelmezi. Érdemes azt áttekinteni, hogy a jogsértés esetén kiszabott bírság valóban jogszerű-e annak ellenére, hogy valamilyen kötelezettségünket nem teljesítettük.

Alapvetően a bírságoknak két nagy kategóriája van, az úgynevezett mulasztási, valamint a vám- és adóhiányhoz kapcsolható bírságok. A bírságok lényegéből adódik, hogy alapjuk valamilyen jogsértés, ami azonban megkülönbözteti őket, hogy a cselekmény következményeként keletkezik-e adó- vagy vámhiány. Legyen szó mulasztási vagy adóhiányos bírságról, egyik esetben sem mindegy, hogy a hatóság milyen mértékű bírságot alkalmaz velünk szemben, ugyanis ez meghatározott feltételekhez kötött.

Mulasztási vagy adóhiány miatti bírság – eltérő mértékek

Általában a mulasztási bírság tól-ig határok között mozog, illetve figyelembe veszi a cselekmény elkövetésének tényezőit. Mindezek alapján alakul ki az alkalmazható bírság mértéke. Más a helyzet az adóhiányos bírság esetén, ugyanis ott általában százalékos mértékekkel találkozunk. A kiesett köztartozás bizonyos százalékát kell bírságként megfizetni, amely elérheti akár az 500 százalékot is. Ezen utóbbi bírság a jövedéki területen létező szankció, és éveken át vezette a kiszabható szankciók slágerlistáját, míg meg nem érkezett az EKAER áruértéket alapul vevő, 40 százalékos mértékű bírsága. Ha figyelembe vesszük, hogy az EKAER-kötelezettség szállítmányok vonatkozásában merül fel és az említett bírság mulasztáshoz kapcsolódik, könnyen belátható, hogy rendkívül erős „ nevelő hatása” van. 

A bírságok, mint szankciók drasztikusak tudnak lenni, ezért az egyedi ügyekben kiemelten indokolt vizsgálni, hogy az alkalmazott bírság jogszerű-e minden szempontból. Nem korlátok nélküli a hatóság szankcionálási lehetősége, több tényező is befolyásolja azt. Ezen tényezők között vannak egzakt elemek, mint pl. az ismételt elkövetés vagy az adóhiány mértéke, ugyanakkor jelentős szerephez jut a hatóság mérlegelési joga is.  

Szinte minden bírságra igaz, hogy a hatóságnak a szankció alkalmazásakor figyelemmel kell lennie az elkövetett cselekmény súlyára, az elkövetés jellegére, körülményeire és minden olyan szempontra, ami releváns lehet a szankció kiszabása során. Ezt a folyamatot hívjuk mérlegelésnek, ami a bírság kiszabása során is elengedhetetlen a hatóság részéről. 

érdekli, hogyan regisztrálhat a cégkapura? kattintson!

A bírság megállapításakor a mérlegelés a hatóság joga és kötelezettsége 

A gyakorlati tapasztalataink szerint a bírságok kiszabása során a mérlegelési kötelezettségének nem, vagy nem megfelelő mértékben tesz eleget a hatóság, melyből adódóan döntése jogsértő lesz és támadható. Egy szankciónak, jelen esetben a bírságnak az elkövetett jogsértéssel és annak körülményeivel arányosnak kell lennie. Már az alapeljárásban kötelezett a hatóság arra, hogy a bírság kiszabása során vizsgálja és tisztázza azokat a körülményeket, amelyek szükségesek lesznek a jogszerű szankció alkalmazásához. 

Nem válhat automatizmussá a hatósági eljárások során a bírság kiszabása. Számos olyan tényező van, amelyet a hatóságnak figyelembe kell vennie és mérleges tárgyává kell tennie ahhoz, hogy az egyes esetekben arányos, és ezáltal jogszerű bírság megállapítására kerüljön sor. Sokan abban a téves feltevésben vannak, hogy a bírság mértékét meghatározó tényezőket nem az alapeljárásban kell vizsgálni, hanem egy, a már kiszabott szankcióval szemben előterjesztett méltányossági kérelem kapcsán. 

A szankciót kiszabó határozatnak tartalmaznia kell, hogy a hatóság milyen szempontok vizsgálata során jutott arra a megállapításra, hogy szankciót alkalmaz, és arra is ki kell térnie a határozat indoklásában, hogy milyen tényezők figyelembe vétele határozta meg a bírság mértékét. Jogsértő az a határozat, amely nem tartalmazza ezeket az elemeket.

A bírság önmagában is fellebbezhető, függetlenül a jogsértés elfogadásától  

A bírságról hozott döntés önállóan is fellebbezés tárgya lehet attól függetlenül, hogy elfogadjuk a hatóság által feltárt jogszabálysértést, amennyiben úgy ítéljük meg, hogy a szankció alkalmazása során jogszabálysértés történt. 

Ahogy már említettem, a szankció célja a visszatartás a hasonló jogsértések elkövetésétől, azonban a gyakorlat nem ezt a szemléletet támasztja alá. Nem ritka az olyan bírsághatározat, amely a jogsértés tényén kívül semmilyen más körülményt nem vesz figyelembe, és helytelenül egyfajta objektív (a felróhatóságra tekintett nélküli) felelősségként kezeli a szankciókat. 

Az adóigazgatási eljárás új szabályozásában látható a törekvés arra, hogy a konstruktív, jogkövető adózót értékelni kell, és a kisebb súlyú jogsértéseknél inkább figyelemfelhívásnak van helye és nem büntetésnek, de ez egyelőre a gyakorlatban nem érvényesül.

Éppen ezért fontos, hogy alapos elemzés nélkül egy vállalat ne fogadja el a mulasztásért kiszabott szankciót, mert egyáltalán nem biztos, hogy rászolgált arra! Mérlegelni kell a lehetőségeket és vizsgálat tárgyává tenni egy fellebbezés kezdeményezését.  

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább