Mentés

ECJ: Áfa-mentesség a biztosítási szektorban

Áfa-mentesség a biztosítási szektorban, avagy mi minősül biztosítási szolgáltatásnak és mi biztosítási ügynöki/képviselői szolgáltatásnak.

Tényállás ECJ – Aspiro ügy (C-40/15)

A lengyel Aspiro cég egy biztosítási intézettel kötött szerződés alapján, annak nevében és javára nyújt átfogó kárrendezési szolgáltatásokat, amiért az érintett káresemény jellegétől függő átalánydíjazásban részesül. Az Aspiro szolgáltatása többek között magában foglalja a káresemények aktáinak érdemi elintézését, kárvizsgálatot, az összegyűjtött dokumentumok elemzését és az érdemi döntés meghozatalát, továbbá, amennyiben szükséges a biztosítottakkal való kapcsolatfelvételt. Az Aspiro a fentiek mellett egyéb adminisztratív, illetve technikai jellegű szolgáltatatást is nyújt az őt megbízó biztosítási intézetnek.

Az Európai Bíróságnak címzett legfőbb kérdés

Úgy kell-e értelmezni az Áfa irányelv biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó adómentességi szabályát, hogy annak alapján az adómentesség kiterjed az olyan szolgáltatásokra is, amelyeket harmadik személy (mint például az Aspiro) nyújt valamely biztosítóintézet részére, a biztosító nevében és javára, úgy hogy nem áll jogviszonyban a biztosítottal?

Az ítélet

Az Európai Bíróság először is kiemelte, hogy az Áfa irányelvben az adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel azok kivételt képeznek az általános elvhez képest, amely szerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített valamennyi szolgáltatásnyújtás után áfát kell fizetni.

Az Aspiro szolgáltatása (komplex kárrendezési tevékenység) esetében két lehetőség is felmerül. Először is meg kell vizsgálni, hogy ez a szolgáltatás, adómentes biztosítási szolgáltatásnak minősül-e. Amennyiben nem, úgy felmerülhet az is, hogy ez a tevékenység biztosításhoz kapcsolódó biztosítási ügynöki vagy képviselői szolgáltatás. Amennyiben az Aspiro szolgáltatása az említett két kategória közül beleillik valamelyikbe, úgy az adómentes lesz.

Biztosítási ügylet

A biztosítási ügyletet az a tény jellemzi leginkább, hogy a biztosító előre fizetendő díj ellenében vállalja, hogy a fedezett biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződéskötéskor rögzített szolgáltatást nyújtja a biztosított részére.

Ehhez képest, a vizsgált ügyben az Aspiro nem vállal kötelezettséget a biztosítottal szemben arra, hogy valamely kockázat fedezetét garantálja számára, és semmiféle szerződéses jogviszony nem köti a biztosítotthoz.

A kárrendezési szolgáltatás ugyanakkor a biztosítási ügylet egyik lényegi elemének minősül, mivel az magában foglalja a felelősség és a kár meghatározásának összegét, valamint az arról szóló döntést, hogy fizessenek-e, vagy sem kártérítést a biztosított számára.

Kérdés tehát, hogy elegendő-e az adómentességhez, ha az Aspiro a biztosítás lényegéhez tartozó szolgáltatást nyújt, vagy az adómentességet önmagában az kizárja, hogy ez a szolgáltatás nem felel meg a biztosítási ügylet jellegzetességeinek.

A kérdést az dönti el, hogy az áfarendszer általános szabályától való eltérést, azaz az adómentességet szigorúan kell értelmezni, amit a Bíróság ismételten hangsúlyozott. Ennek megfelelően bár a szóban forgó szolgáltatás a biztosítási szolgáltatás egyik lényegi eleme, az nem lehet adómentes biztosítási szolgáltatás, mivel az önmagában nem felel meg a szűken vett biztosítás fogalmának.

Az EB ebben az esetben tehát a lehető legszigorúbb álláspontra helyezkedett, még az Áfa irányelv egyéb pénzügyi tárgyú adómentességeinek korábbi értelmezéséhez képest is.

Az egyéb pénzügyi tárgyú adómentességek esetében az EB ugyanis úgy ítélte meg, hogy amennyiben egy adott szolgáltatás, vagy szolgáltatás csomag megfelel az adott adómentes szolgáltatásra vonatkozó speciális és alapvető funkciónak, úgy a szolgáltatás adómentes lesz. Ezzel ellentétben, ahogy azt a jelen ítéletben láthatjuk biztosítási szolgáltatás esetében nem elegendő, ha az adott szolgáltatás a biztosítási szolgáltatatás egyik lényegi elemének minősül (mint például a kárrendezés).

Biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatások

A Bíróság szintén megvizsgálta, hogy az Aspiro által nyújtott szolgáltatás tekinthető-e biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatásnak.

Ennek kapcsán megállapította, hogy a biztosítási ügyletekhez tartozó biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatások fogalma meglehetősen tág, ide tartozik minden olyan szolgáltatás, amelynek célja biztosítási ügyletek, különösen a kárrendezés elvégzése. A megítélés szempontjából ráadásul, az EB szerint nem releváns, hogy a szolgáltatás nyújtója (esetünkben az Aspiro) biztosítási ügynöknek és képviselőnek minősül-e. Az adómentesség vizsgálatakor a szolgáltatás tartalmából kell kiindulni.

Ahhoz, hogy az adott tevékenység biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatásként adómentes lehessen, két feltételnek kell megfelelnie.

  • Egyrészt a szolgáltatás nyújtójának jogviszonyban kell állnia a biztosítóval és a biztosítottal.
  • Másrészt a szolgáltatásnak rendelkeznie kell a biztosítás közvetítés olyan alapvető jellemzőivel, mint az ügyfelek felkutatása és az ügyfelek, valamint a biztosító közötti kapcsolatteremtés biztosítási szerződések megkötése céljából.

Az Aspiro a fenti két feltétel közül az elsőt teljesíti, hiszen tevékenységét a biztosító intézet nevében és javára látja el (közvetlen jogviszony),a biztosítottal pedig közvetett jogviszonyban áll, a káresemények vizsgálatának és kezelésének keretei között.

Ugyanakkor a második feltétel az Aspiro szolgáltatása, illetve általában a kárrendezési szolgáltatás esetében nem valósul meg, hiszen az ügyfelek biztosítási szerződések megkötése céljából történő felkutatása, és a biztosító és a biztosított közötti kapcsolatteremtés, a kárrendezési szolgáltatással kapcsolatosan, nem értelmezhető.

Következtetések

Az ítélet jelentősége elsődlegesen a biztosítók által kiszervezett szolgáltatások megítélésében bír jelentőséggel. Az ítélet alapján a biztosítók által kiszervezett szolgáltatások/szolgáltatás csoportok tartamuktól függetlenül adókötelesek lesznek, amennyiben a szolgáltatás nyújtója nem vállal kötelezettséget a biztosítottal szemben, illetve az nem irányul a leendő ügyfelek felkutatására, a biztosító és az ügyfél közötti kapcsolat megteremtésére.

Gyakorlatilag a már meglévő biztosításokkal kapcsolatos résztevékenységek kiszervezése esetén, a biztosítási ügynöki/képviselői szolgáltatásra vonatkozó adómentesség az ítélet alapján kizárt, hiszen az ügyfelek felkutatása, illetve kapcsolatteremtés ebben az esetben nem merülhet fel.

Ebből következik, hogy a kockázatvállalás kiszervezése híján, a kiszervezett szolgáltatások, az ítéletben szereplő kárrendezési szolgáltatáshoz hasonlóan, adókötelesek lesznek.

Az ítélet és annak konklúziója újabb sarokköve, a Bíróság által kikövezett útnak, melyen a biztosítási tevékenységet és ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat minősíteti. Ezen út korábbi állomásai például a Taksatorringen C8/01 ügy, illetve a C-472/03 Arthur Andersen ügy. Az említett első ítélet többek között azt vizsgálta, hogy a kiszervezett kárfelmérési szolgáltatás minősülhet-e biztosítási, illetve biztosítási ügynöki/képviselői szolgáltatásnak, míg a másik az úgynevezett „back office” szolgáltatásokat vette górcső alá ugyanebből a szempontból. A válasz mind a két esetben nemleges, tehát az EB az adómentességek szigorú értelmezéséből kiindulva, egyik kiszervezett szolgáltatást sem minősítette adómentesnek.

Jelen ítélet az említett két ítéletre is figyelemmel, azokat kiegészítve, a kiszervezett kárrendezési szolgáltatásra is kimondja, hogy azok nem tekinthetők sem adómentes biztosítási, sem biztosítási ügynöki/képviselői szolgáltatásoknak.

Az ítélet, bár logikus és világos, a versenysemlegesség szempontjából nézve igen nehezen indokolható. A kárrendezési szolgáltatás, illetve az egyéb kiszervezett résszolgáltatások áfa kötelezettségének megállapításával ugyanis, üzleti struktúrától függően, jelentős különbségek jelentkezhetnek az áfa fizetési kötelezettség mértékében, a biztosítási szektorban.

Egy példával érzékeltetve a helyzetet, amennyiben egy biztosító kiszervezi a kárrendezési szolgáltatás nyújtását, úgy arról az alvállalkozójától Magyarországon 27 százalék áfával terhelt számlát fog kapni. Ezt az áfát a biztosító nem fogja tudni levonásba helyezni/visszaigényelni, mivel ő maga adómentes biztosítási szolgáltatást nyújt. Amennyiben azonban ugyanez a biztosító nem szervezi ki a biztosításhoz kapcsolódó egyes résztevékenységeket, úgy azokat egy összetett szolgáltatásként adómentesen tudja nyújtani ügyfeleinek. Az üzleti struktúrától függően, egyes biztosítók tehát versenyelőnybe kerülhetnek.

Bár az ítélet az EB  eddigi joggyakorlatára figyelemmel nem tartalmaz komoly meglepetést, az mindenképpen jó alkalmat teremt az érintettek számára, hogy áttekintsék szerződéses struktúráikat.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Kérjük, töltse ki kérdőívünket, 

    ossza meg velünk tapasztalatait néhány kattintással.

    Munkaügyi kérdőív - kitöltöm
    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább