Tényállás

Az Eugénie-les Bains-ban (Franciaországban) letelepedett Société thermale, gyógyfürdők üzemeltetésével foglalkozik, amely szállodai és vendéglátó ipari tevékenységet is magában foglal. A Société thermale a gyógyfürdővendégek szállásfoglalása után, foglaló címén előre fizetett összegeket kap. Amennyiben a vendég érvényesíti a foglalást, azaz megjelenik a szálláshelyen, az előre fizetett összegeket beszámítják a szálláshely szolgáltatásért később fizetett összegbe. Amennyiben azonban a foglalást a vendég lemondja, úgy a Société thermale megtartja ezeket az összegeket. Az előre fizetett összegeket az utóbbi esetben a Société thermale kártérítésként kezeli. Mivel a kártérítés nem tartozik az áfa hatálya alá, a Société thermale a lemondott foglalások kapcsán megtartott összegek után nem fizet áfát.

Az Európai Bíróságnak címzett legfőbb kérdés

Egy szálloda üzemeltetőjének a vendég által foglaló címén fizetett összeget – abban az esetben, ha a vendég él a foglaló fejében részére biztosított elállási joggal és a szálloda üzemeltető megtartja ezt az összeget – az áfa hatálya alá tartozó foglalási szolgáltatás ellenértékének kell-e tekintetni, vagy pedig az elállásért járó átalányösszegben meghatározott kártérítésnek, amely nem tartozik az áfa hatálya alá.

Az ítélet

A Bíróság első lépésként felelevenítette ítélkezési gyakorlatát, amely alapján a szóban forgó ügylet abban az esetben tartozik az áfa hatálya alá, ha a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között közvetlen kapcsolat áll fenn. Ez abban az esetben van így, ha a fizetett összeg (foglaló) egy egyedileg meghatározható szolgáltatás, tényleges ellenértékét képezi. A konkrét esetben tehát a vendég elállása utána a szolgáltatásnyújtó által megtartott foglaló, abban az esetben lehet áfás ellenérték, ha azzal közvetlen összefüggésben teljesít a szálloda üzemeltetője, egy jól azonosítható szolgáltatást a vendég részére.

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezek a feltételek az adott esetben nem állnak fenn, mivel a felek közötti jogviszony fennállása általában nem függ a foglaló fizetésétől. A foglaló nem alkotóeleme a szállásadásra vonatkozó szerződésnek, kizárólag a felek szerződési szabadságába tartozó, szabadon választható elem.

A foglaló vendég általi átadása, illetve a szálloda üzemeltető azon kötelezettsége, hogy a szerződés teljesítését lehetővé tegye, nem tekinthető az átadott foglaló fejében teljesített szolgáltatásnak, ami az áfa hatálya alá tartozás szempontjából elengedhetetlen lenne.

A Bíróság szerint, a szerződés tiszteletben tartása és a szerződésben előírt kötelezettség teljesítése nem függ a kártérítéstől, késedelem esetén fizetendő bánatpénztől, illetve zálogtól vagy foglalótól sem, hanem magából a szerződésből következik.

A szálloda üzemeltetője azzal, hogy a foglalást követően teljesíti a megállapodásban rögzített szolgáltatást, nem tesz mást, mint betartja a vendéggel kötött szerződést, azon elvnek megfelelően, miszerint a szerződéseket teljesíteni kell. Ezért e kötelezettség tiszteletben tartása nem minősíthető az átadott foglaló ellenszolgáltatásának.

A fentiekre is figyelemmel, a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott esetben, a foglaló címén fizetett összeget, amennyiben a vendég él a részére biztosított elállási joggal, a vendég nem teljesítése (elállása) miatt bekövetkező kár megtérítéseként fizetett, elállásért járó átalány kártérítésnek kell tekinteni. Az ilyen kártérítés pedig, nem áll közvetlen összefüggésben a szálloda üzemeltetője által nyújtott szolgáltatással, így az nem tartozik az áfa hatálya alá.

Következtetések

A fenti ítélet jelentősége természetesen nem korlátozódik a szállodaiparra, az minden esetben releváns lehet, ahol a szolgáltatást nyújtó, az előre átvett összeget a megrendelő elállása esetén megtarthatja. Érintettek lehetnek például a rendezvényszervezők, utazásszervezők, illetve bármely olyan esemény ahol a helyfoglalás fejében foglalót kell letenni, illetve a szerződéstől való elállást bánatpénz fejében gyakorolhatja a megrendelő.

Fontos kiemelni, hogy az a Bíróság az eset eldöntésekor a francia jogból indult ki. A francia jogban – az ítélet szerint – a foglaló fejében, a szerződő félnek joga van a szerződéstől elállni és mentesül a szerződés nem teljesítéséből fakadó jogkövetkezmények alól. A foglaló összege a francia jogban, bármely fél elállása esetén átalány kártérítésnek/kártalanításnak tekintendő.

A magyar polgári jogban elsődlegesen a bánatpénznek van hasonló szerepe. A hivatalos értelmezés szerint, a bánatpénz fejében, a szerződő fél jogot vásárol arra, hogy választása szerint elálljon a szerződéstől. Amennyiben él ezen jogával, úgy nem történik szerződésszegés, hiszen a bánatpénz jogosultja kötelezettséget vállalt arra, hogy a bánatpénz fejében a másik fél szerződésből fakadó kötelezettségeit nem követeli. A bánatpénz, a bánatpénz elfogadójának, a szerződés nem teljesüléséből keletkező kárát hivatott fedezni. Mivel ebben az esetben az elállás jogszerű, így nem kártérítésről, hanem kártalanításról van szó.

A francia jog – az ítéletben vázolt – foglaló fogalma tehát nagyban hasonlít a magyar jog bánatpénz fogalmához.

Az ítélet szempontjából különösen fontos, hogy a bánatpénz elfogadójának tűrési kötelezettségét a jelenlegi hivatalos álláspont és bírósági gyakorlat, hosszú ideje szolgáltatásnyújtásnak kezeli, ami az áfa hatálya alá tartozik. Ennek megfelelően a hazai joggyakorlatban a bánatpénz fizetése áfás lesz.

Kérdéses, hogy az Ítélet tükrében fenntartható-e egy ilyen jogértelmezés? Bár az ítélet foglalóról beszél, a foglaló francia jogban betöltött szerepe, jelentős hasonlóságot mutat a magyar polgári jog bánatpénz fogalmával. Az ítélet tanúsága szerint ugyanis a francia jogban a foglaló - a magyar bánatpénz jogintézményéhez hasonlóan – olyan elállási jogot biztosít, amely az elálló felet teljes mértékben mentesíti a szerződés nem teljesítésének következményei alól. A francia jog szerint tehát a szerződő fél a foglaló adással jogot vásárol, a szerződéstől való elállásra, így ez a jogintézmény nagyban hasonlít a magyar bánatpénz kártalanítás jellegére.

Anélkül, hogy pálcát törnénk az ügyben, annyi mindenképpen leszögezhető, hogy igen nehezen lenne indokolható, a bánatpénz eltérő kezelése, csupán az elnevezéséből fakadó különbség miatt.

A fenti rövid elemzésből is jól látható, hogy az ítélet igen fontos kérdéseket vet fel, amely a szállodaipartól a rendezvényszervezőkig sokakat érinthet. Amennyiben az ítélet a bánatpénzre is alkalmazható, úgy az mindenképpen változást eredményezhet az eddigi joggyakorlatban. Egy esetleges új jogértelmezés, kockázatot, de egyben lehetőséget is jelenthet az érintetteknek.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Kérjük, töltse ki kérdőívünket, 

    ossza meg velünk tapasztalatait néhány kattintással.

    Munkaügyi kérdőív - kitöltöm
    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább