Facebook image

Tanácsadási megbízásaim során ugyanis számtalan alkalommal találkoztam olyan összetett vagy iparág-specifikus üzleti megoldásokkal, amelyek számviteli leképezése egészen egyszerűen meghaladta az innovatívnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető számviteli törvényünk kereteit.

Tanácsadóként azonban azt is megszoktam már, hogy a „szép” számviteli megoldások iránti lelkesedésem sajnos nem fertőző. Üzleti szempontból ugyanis egyetlen kérdés lényeges egy IFRS-áttéréshez hasonló döntés meghozatala során: Megéri-e ez nekem, vagy sem? IFRS blogsorozatom bevezető bejegyzésében ehhez a döntéshez kínálok gyakorlati útmutatót.

IFRS jogszabályi alkalmasság

Az első alapvető kérdés, amelyet az IFRS-áttérés szempontjából tisztáznunk kell, az, hogy az adott vállalkozás számára a magyar számviteli törvény lehetővé teszi-e az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazását. Jelen pillanatban lényegében az EGT tőzsdéin jegyzett cégek, a koncessziós törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző társaságok, illetve azon magyarországi székhelyű leányvállalatok jogosultak egyedi IFRS beszámoló készítésére, amelyek közvetlen vagy közvetett anyavállalata az IFRS-ek szerint készíti el konszolidált beszámolóját. 2017. január 1-jétől kezdve pedig az IFRS alkalmazásra jogosultak (illetve egyes esetekben kötelezettek) köre tovább bővül majd a könyvvizsgálatra kötelezett gazdasági társaságokkal, a külföldi székhelyű vállalkozások magyar fióktelepeivel, valamint a pénzügyi szektor szereplőivel.

Számviteli adminisztráció

Tapasztalatom szerint az IFRS-áttérést fontolgató cégek egy jelentős részének már eddig is kellett valamilyen formában az IFRS-ek szerint jelentenie a tőzsde, az anyavállalat vagy nemzetközi hitelezők felé. Ezen vállalkozások esetében az IFRS-ek elsődleges alkalmazására való áttérés egyértelmű előnye lehet, hogy a továbbiakban megszüntethető a számviteli rendszerek duplikációja. Az, hogy adminisztráció-csökkenést vagy –növekedést okoz-e az IFRS-re való átállás, nagyban függ attól is, hogy korábban mennyire komplex IFRS riportolási rendszert épített ki a vállalkozás. A magyarral párhuzamosan lényegében már eddig is teljes körű IFRS számviteli rendszert működtető társaságok esetében szinte garantálható a hatékonyság javulása. Ugyanakkor az IFRS-áttérés – legalábbis kezdetben – akár komoly adminisztrációs többletterhet is jelenthet azon vállalkozások számára, amelyek esetében tulajdonképpen az alapoktól kezdve kell újraépíteni a számviteli rendszert, összeállítani az IFRS-eknek megfelelő számviteli szabályzatokat, folyamatleírásokat, riportolási sémákat, megszervezni a számviteli munkatársak képzését, felkészíteni az üzleti szoftvereket az átállásra stb. Az átállás költségeit és időigényét tovább növelheti az a jogszabályi követelmény is, mely szerint az IFRS-ek szerint készített beszámolót IFRS mérlegképes könyvelői regisztrációval vagy IFRS könyvvizsgálói minősítéssel rendelkező számviteli szakembernek kell hitelesítenie.

Iparági és üzleti környezet

A magyar számviteli szabályozás szinte alig tartalmaz iparág-specifikus szabályokat. Ebből következően bizonyos, összetett vagy innovatív üzleti konstrukciókkal jellemezhető iparágak (ilyenek pl. tipikusan az olaj- és gázipar vagy az ingatlanszektor) sajátos tranzakcióinak ésszerű számviteli megjelenítése szinte megoldhatatlan feladatot jelent a jelenlegi magyar számviteli (és adózási) keretek között. Ezzel szemben az IFRS-ek számos kifejezetten iparág-specifikus sztenderdet és ajánlást tartalmaznak. Ezek kidolgozásában a szabályozó hatóságok képviselői mellett az adott iparág és a tanácsadói szakma meghatározó nemzetközi szereplői is részt vettek, így ezek alkalmazása jellemzően nagyban megkönnyíti az iparági sajátosságok számviteli leképezését.

Adózás

Lehet bármilyen kifinomult és adminisztratív értelemben hatékony egy IFRS-alapú számviteli rendszer, ha nagyobb adózási terhekkel jár a vállalkozás számára, mint a magyar számviteli szabályok alkalmazása, üzleti értelemben nehezen védhető az áttérés. Az IFRS-ek és a magyar adózási rendszer kapcsolatával blogsorozatom egy későbbi bejegyzésében részletesen foglalkozom majd. Elöljáróban csupán két alapvetés: Az IFRS-áttérésnek az adófizetési kötelezettségre gyakorolt hatásával kapcsolatban – nem meglepő módon – általánosan érvényes kijelentés nem tehető. Ugyanakkor az sajnos szinte garantálható, hogy az adózási részletszabályok, adóbevallási nyomtatványok stb. jellemzően megkésett igazolása, valamint az IFRS-áttérés társasági adózási kezelésére vonatkozó bonyolult átmeneti rendelkezések miatt – rövid távon legalábbis mindenképp – az adózási adminisztrációs terhek növekedése várható.

Kinek éri meg az IFRS-re áttérni, és kinek nem?

Némi egyszerűsítéssel élve az IFRS-re áttérni jelen pillanatban azoknak éri meg leginkább, akik lényegében már eddig is teljes körűen alkalmazták a nemzetközi számviteli sztenderdeket. Jól járhatnak még az IFRS-átállással azok a piaci szereplők is, akik számára iparáguk vagy üzleti környezetük összetettsége következtében a magyar számviteli szabályok korábban nem szolgáltattak megfelelő minőségű üzleti információs hátteret. Ezzel szemben a várható előnyökhöz képest túlzottan nagy kezdeti adminisztrációs befektetést kívánhat meg az IFRS-áttérés a hagyományos iparágakban és üzleti környezetben működő vállalkozásoktól. Ugyanakkor a helyi preferenciákat még ezen cégek esetében is felülírhatják nemzetközi, esetlegesen vállalatcsoport-szintű hatékonysági szempontok.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó, számviteli és jogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom