Facebook image
Mentés

Áfa levonási jog gyakorlása: eltérő szerepek-eltérő felfogás?

Az áfa levonási jog gyakorlása során szinte minden adóalany esetében problémát okoz, hogy mely beszerzésekhez kapcsolódóan élhetnek jogszerűen levonási jogukkal.

Jelen esetfeldolgozásban adottnak vesszük, hogy a vállalkozás rendelkezésére álló, a nevére szóló, az ügylet teljesítését szolgáló számla nem fiktív, nincsenek formai hiányosságok. A vállalkozás kizárólag adóalanyiságot keletkeztető adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységet végez és nem levonási tiltással érintett termékről, vagy szolgáltatásról van szó.  Ebben az esetben a megvalósított beszerzések áfája elviekben teljes mértékben levonható, ha az adóköteles bevételszerző tevékenységhez kapcsolódik.

Az Áfa törvény 120. § a) pontja alapján abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított.

Kérdéses ugyanakkor, hogy mit is jelent pontosan az adóköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében történő használat tekintetben?

A rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos adóhatósági jogértelmezés, szakmai vélemény:

Az adóhatósági gyakorlat jelenleg az, hogy amennyiben egy adózó nem valósította meg a tervezett gazdasági tevékenységét, illetve az adott beszerzés adóköteles tevékenységgel nincs közvetlen kapcsolatban, akkor a beszerzéshez kapcsolódó levonási jog alapvető feltétele, az adóköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében történő használat nem teljesült, vagyis a vállalkozás végeredményét tekintve nem gyakorolhatja adólevonási jogát.

Az Adóhatóság fenti álláspontja alátámasztásául az ADÓ- ÉS VÁM ÉRTESÍTŐ 2015. február 23-án megjelent 2–3. számában hivatkozik Kúria Kfv.I.35.327/2014/6. számú ítéletére, mint bírósági gyakorlatra.

Az ítéletben alapul szolgáló tényállás szerint az ellenőrzéssel érintett vállalkozás 2008. augusztus 21-én került bejegyzésre a cégnyilvántartásba, fő tevékenysége történelmi hely, épület, egyéb látványosság működtetése. A cég 2012. december 20-val végelszámolás alá került. A NAV a 2012. január 1. – 2012. december 19. közötti időszakra folytatott ellenőrzést a cégnél, és feltárta, hogy a vállalkozás megalakulásától a végelszámolás kezdő időpontjáig nem végzett adóköteles bevételszerző gazdasági tevékenységet, bevallásaiban beszerzést terhelő előzetesen felszámított, levonható áfát tüntetett fel, értékesítést terhelő fizetendő adót nem szerepeltetett.

Az adóhatóság döntése indokolása szerint - amellyel a Kúria is egyetért-, elfogadta a cég azon reménybeli várakozását, hogy a konkrét beszerzések adóköteles gazdasági tevékenységet fognak szolgálni és lehetőséget is biztosítottak az áfa levonásba helyezésére, mindaddig, amíg a vállalkozás végelszámolása nem kezdődött meg. Ezt a jogi helyzetet a NAV és a Kúria már úgy értékelte, hogy mivel a vállalkozás tevékenysége tényleges megkezdése nélkül döntött a vállalkozás megszüntetéséről, utólag a bevételszerző tevékenység hiányában nem nyílt meg az adólevonás lehetősége.

Nagyon hasonló megközelítéssel találkoztunk egy jelenleg még jogorvoslati szakaszban lévő másik ügy kapcsán is. Ez utóbbi ügyben a NAV nem fogadta el az adózónak az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Program támogatási rendszeréhez benyújtott pályázata elkészítéséhez igénybevett szolgáltatásokról kibocsátott számlákban szereplő áfa levonásba helyezését, mivel az adózó a pályázaton nem nyert, és végül a beruházás teljes leállítása mellett döntött.

Az adóhatóság álláspontja ebben a konkrét ügyben is az volt, hogy az igénybe vett szolgáltatás adóköteles bevételszerzéshez nem kapcsolódott, az adólevonási jog alapvető feltétele nem teljesült.

Mit mond a közös hozzáadott érték-adóról (HÉA) szóló a 2006/112 irányelv, illetve a kapcsolódó Európai Bírósági és hazai ítéletek az adólevonási jog gyakorlásáról?

Az Irányelv alapján az adólevonási jog a HÉA mechanizmusának szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. A Rompelman-eset (C-268/83.) kapcsán az Európai Bíróság (EB) rámutatott arra, hogy az adólevonások rendszerének az a célja, hogy az adóalanyt teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett HÉA terhe alól.

Az Uniós ítélkezési gyakorlat szerint a konkrét beszerzési ügyletnek főszabály szerint közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a HÉA levonására jogosító értékesítési ügylettel, ügyletekkel, vagy a szóban forgó szolgáltatásoknak az adóalany általános költségeinek részét kell képezniük ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen az előzetesen felszámított HÉA levonására. A beszerzett termékeket és igénybevett szolgáltatásokat terhelő HÉA levonásának joga ezért azzal a feltétellel gyakorolható, hogy az ezek beszerzése vagy igénybevétele érdekében felmerült költségek az adólevonásra jogosító, más részére végzett adóköteles tevékenységek árának alkotóelmét képezik.

Az EB ítélkezési gyakorlata alapján kialakult kapcsolódó jogelvek:

A Rompelman ügyben (C-268/83.) már kifejtette a bíróság, hogy adott gazdasági tevékenység több egymást követő tranzakcióból is állhat, mint például a tevékenység elkezdéséhez szükségek eszközök beszerzése, mint elő tevékenység. Ebből a szempontból az áfának semlegesnek kell lennie, vagyis egy gazdasági tevékenységhez kapcsolódóan felmerülő legelső költséget is üzletinek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az bevételt eredményez-e. Ezzel ellentétben állna az, ha csak onnantól tekintenénk gazdasági tevékenységnek, amikor az már adóztatandó jövedelmet produkál.

Az INZO ügyben (C-110/94.) egy innovatív feltaláló úgy gondolta, hogy a megszokottakhoz képest más eljárással fog tengervízből sót lepárlani, előállítani, melynek érdekében megvalósíthatósági tanulmányt rendelt, illetve megelőzően bejelentkezett adóalanynak. A szolgáltatás megrendelése kapcsán levonta az áfát, de idővel az elképzelése meghiúsult, így megszüntette az adóalanyiságát anélkül, hogy bevétele keletkezett volna. Az EB  ezen jogeset kapcsán kimondta, hogy az adóalanyiságot nem a bevétel konkrét megszerzése keletkezteti, hanem a bevételre irányultság, függetlenül attól, hogy ténylegesen elér-e belőle bevételt.

Az adóalanyiságot nem a tényleges bevétel realizálása keletkezteti, hanem már az első olyan cselekmény végzése, amely az adóalanyisága érdekében történik. Elviekben már akkor be kell jelentkezni adóalanyként, amikor valakiben a célzat megszületik, hogy a bevétel elérése érdekében kíván tevékenykedni. Ezen időponttól kezdve válik adóalannyá, illetve a beszerzési áfa tekintetében megilleti a levonási jog, függetlenül attól, hogy még nem keletkezett bevétele.

Ha egy adóalany veszteségesen működik is, egyáltalán nincsen bevétele, az adott tevékenység nem szerepel a cég tevékenységi körében, de bevételre irányultan tevékenykedik, akkor az áfa levonási jog megilleti. Az adóköteles tevékenységet előkészítő, vagy éppen azt lezáró tevékenység is bevételszerző tevékenységnek minősül, így adóalanyi minőséget keletkeztet (pl. megvalósíthatósági tanulmány készítése, környezeti károk felszámolása, stb.).

Az 1999/2009. számú közigazgatási elvi határozatban a Legfelsőbb Bíróság leírta, hogy akkor nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körén kívüli célra használta. A jogesetben nevesített projekt egy épület megépítéséről szólt, és egy ilyen volumenű beruházás nemcsak önmagában az épület felépítését jelenti, hanem hozzá kapcsolódó egyéb munkálatokat, gazdasági tevékenységet feltételez. Az építési engedélyekből, illetve a használatbavételi engedélyből egyértelműen megállapítható, hogy egyéb kapcsolódó beruházások is szükségesek voltak a fő létesítmény megvalósításához. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerinti ezen kapcsolódó beruházások nélkül az eredeti beruházás megvalósítására sem kerülhetett volna sor. A felperes gazdasági tevékenységébe ilyen módon kapcsolódnak a vitatott beruházások, mindezen munkálatokkal együtt lehet csak értelmezni.

Konklúziók:

A döntésekben leírtak alapján az ADÓ ÉS ELLENŐRZÉSI ÉRTESÍTŐ-ben megjelent jogeset kapcsán csak abban az esetben lehetett volna elutasítani az adózó levonási jogát, ha az eset összes körülményei alapján megállapítást nyer, hogy az adózó nem bevételre irányultan tevékenykedett, csak azért jött létre az adott cég, hogy a beruházással összefüggő áfát megnyerje, illetve a beruházások akkor is felmerültek volna, ha az adóalany nem végez adóköteles tevékenységet.

Megállapítható az is, hogy az idézett másik adóhatóság döntés jogellenes, amikor elutasítja a pályázat megírásához igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó áfa levonását csak azért, mert a pályázaton nem nyert az Adózó, és a konkrét gazdasági tevékenységet nem kezdte meg. Az Adózó a konkrét ügyben azért pályázott, hogy az adóköteles tevékenysége végzése érdekében megvalósítandó beruházáshoz forrást szerezzen, vagyis bevétel realizálása érdekében vette igénybe a szóban forgó szolgáltatásokat.

Áfa levonási jog – most akkor hogyan is csináljuk?

Az  áfa levonási jog gyakorlása során a következő elvek alkalmazását javaslom:

  • Annak megítélésekor, hogy az adóalany gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik-e az adott beszerzés, a gazdasági eseményt annak összes körülményével együtt szükséges megvizsgálni, nem elegendő azon közvetlen összefüggést figyelembe venni, hogy az adott beszerzés kapcsán keletkezett-e bevétel.
  • Akkor nem illeti meg az adózót az áfa levonási jog, amennyiben a termék, szolgáltatás beszerzése az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységtől eltérő célt szolgált. Ez érvényesül abban az esetben is, ha a beszerzés a gazdasági tevékenység előkészítése érdekében kerül sor.
  • Annak a kérdésnek a megítélése, hogy vajon egy termék, szolgáltatás vásárlása az adóköteles gazdasági tevékenységet, vagy más célt szolgált-e, célszerű attól függővé tenni, hogy a beszerzés felmerült volna-e akkor, ha az adóalany nem végez adóköteles tevékenységet. Amennyiben nem, úgy nyilvánvalóan azonnal és közvetlenül kapcsolódik a gazdasági tevékenységhez, tehát adólevonásra jogosít.
  • Meg kell vizsgálni, hogy a beszerzés tekinthető-e az általános költségnek, szerves részét képezve ezáltal a bevételszerző tevékenységnek. Ennek keretében az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységi körön belüli, vagy kívüli célra használták, hasznosították.
    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó, számviteli és jogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom