Mentés

Mi lett veled Reklámadó?

Nagy volt a várakozás, hogy miként fogja a kormány rendezni a reklámadó sorsát, hisz az nemcsak a médiapiacot érinti. Nem volt mindegy ezért, hogy milyen irányt vesz a reklámadó törvény uniós elvárásoknak megfelelő átalakítása.

Az eredmény: új reklámadó törvény nem, csak ráncfelvarrás készült, ám a beavatkozás láthatólag nem ért el minden szükséges területet. Így kérdéses, hogy a sebtében összeállított kozmetika elég lesz-e a reklámadó törvény koncepcionális hibáinak eltakarására.

Bár tegnap elfogadta a parlament a reklámadó törvény módosítását, még mindig teljes a bizonytalanság a reklámadó jövőjéről. Korábbi bejegyzésemben foglaltak gyakorlatilag nem veszítettek érvényükből semmit, ezért jelen bejegyzésemben azt kívánom körbe járni, hogy a módosítással elhárultak-e a reklámadót ért uniós kritikák, vagy továbbra is várható, hogy a Bizottság szankciót fog alkalmazni a törvény rendelkezései miatt Magyarországgal szemben.

Hogy jobban megértsük a törvénymódosítást, érdemes áttekinteni annak hátterében álló ’hivatalos’ történéseket.

A Bizottság a hozzá érkezett jelzések alapján először arra kezdte keresni a választ, hogy a reklámadó törvény hatásában érinti-e a letelepedés szabadságát biztosító uniós alapjogot.

Majd egy váratlan fordulattal a Bizottság Versenypolitikai Biztosa március 12-én sajtóközleményt adott ki a reklámadó törvény alaposabb vizsgálat alá vonásáról, mivel a beszerzett információk alapján arra az előzetes álláspontra jutott, hogy a reklámadó törvény bizonyos rendelkezései előre be nem jelentett, jogellenes állami támogatásnak minősülnek és torzítják a versenyt.

Ezért a Bizottság arra kötelezte Magyarországot, hogy mindaddig függessze fel a reklámadó progresszív kulcsainak alkalmazását, amíg a Bizottság nem határoz a reklámadó árbevételre számított 0-50 százalékos progresszív kulcsainak belső piaccal való összeegyeztethetőségről. Az erről szóló határozat április 24-én vált elérhetővé a nagy nyilvánosság számára.

Ezt követően május elejéig semmi nem változott. Majd a kormány.hu honlapon május 4-dikén az NGM véleményezésre közzétette a reklámadó törvény módosításának tervezetét. Nem tudni, kik és milyen véleményt osztottak meg a Minisztériummal, de a látszat szerint a kormányzat részéről felkarolhatónak tartott vélemények, javaslatok nem érkeztek. Mivel a május 9-dikéig nyitva álló véleményezési határidőt követő héten nem történt semmi, találgatásokkal teli időszak következett, hogy akkor mi is lesz majd a végső, a parlament elé kerülő törvényjavaslatban, és vajon az mikor kerül egyáltalán benyújtásra. Ehhez képest május 22-dikén benyújtott törvényjavaslat a korábban megismert tervezethez képest érdemben csak egy, de a törvény jövője szempontjából lehet, hogy nagyon is lényeges ponton változtatva került az országgyűlés elé.

A Bizottság folyamatban lévő vizsgálata jelenlegi fázisában ott tart, hogy a reklámadó törvény tiltott állami támogatást valósít meg, mivel bizonyos vállalkozásokat szelektív előnyben részesít más vállalkozásokkal szemben, amiatt hogy az árbevételre alkalmazott adókulcsok progresszív jellege és az adósávok meghatározásának módja azzal az eredménnyel jár, hogy az alacsonyabb reklámbevétellel rendelkező vállalkozásoknak a nagyobb árbevétellel rendelkező vállalkozásokhoz képest csökkentett adóterhet viselnek. Ezt a megkülönböztetést a Bizottság véleménye szerint nem indokolja semmi, mert megítélése szerint az árbevétel alapú adóztatás esetén a teherviselő képesség nem szolgálhat irányadó elvként.

A Bizottság kifogásolja azt is, hogy az árbevételen és nem a nyereségen alapuló reklámadó esetében azok a vállalkozások, amelyeknek a korábbi években a jövedelemadóztatás rendszerében ismert és elfogadott elhatárolt veszteségük keletkezett, figyelembe vehetik ezt a korábban keletkezett elhatárolt veszteségüket a reklámadó fizetési kötelezettségük megállapításánál.

Összességében tehát a Bizottság nem abból az irányból emelt kifogást a reklámadóval szemben, hogy annak rendelkezései hátrányosan érintenek bizonyos vállalkozásokat, hanem abból, hogy a reklámadó törvény rendelkezései alapján egyes vállalkozások előnyösebb helyzetbe kerültek más vállalkozásokkal szemben, és ez az előny állami támogatásnak minősül.

Ha a hivatalos eljárás végén beigazolódik a Bizottság előzetes vélekedése, akkor az állami támogatást vissza kell fizettetni a kedvezményezettekkel. Ez pedig a Bizottság határozatában rögzítettek szerint azt jelentené, hogy minden olyan vállalkozást, amely kevesebb adót fizetett, utólag adófizetésre kellene köteleznie az államnak, és minden olyan vállalkozásnak, amely viszont több adót fizetett, az állam köteles lenne visszafizetni a különbözetet. Az adókötelezettséget ebben az esetben egy minden vállalkozásra érvényes, rögzített adókulcs alapján kell meghatározni.

Mivel 2015. április 24-én a reklámadó hatályban volt, a Bizottság felszólította Magyarországot, hogy „függessze fel a reklámadó progresszív kulcsainak alkalmazását, amíg a Bizottság nem dönt az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségéről”.

A kormány.hu oldalra feltett tervezet még a következő bevezető szöveget tartalmazta:  „az Országgyűlés az Európai Bizottság egyes szervezeti egységei által a reklámadó-szabályozással összefüggésben kezdeményezett vizsgálatok lezárása érdekében – különös figyelemmel az adóadminisztráció költségeire – а következő törvényt alkotja”. A parlament elé benyújtott és elfogadott törvényjavaslatból azonban már kimaradt ez a bevezető rész, ám tudjuk, hogy a kormányzatnak kizárólagosan ez volt a módosítással elérendő célja. Ezt a feltevést mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a törvénymódosítás egyéb vonatkozásban nem is kíván a törvény rendelkezésein változtatni.

A kapcsolt vállalkozások adóalapjának együttes meghatározására vonatkozó új rendelkezésekről lehet egyedül elmondani, hogy azzal nagy valószínűséggel sikerül a Bizottság további vizsgálatát leállítani.

A beterjesztett törvényjavaslat, ezt meghaladóan azonban nem feltétlenül felel meg a célkitűzéseknek, mert

  • változott ugyan az adókulcsok száma, de továbbra is két - egy 0 százalékos és egy 5,3 százalékos - kulcsot alkalmaz a törvény, és ezáltal továbbra is megvalósul az árbevétel progresszív adóztatása;
  • a 0 százalékos adókulcs 100 millió Ft-os árbevételig történő meghatározása továbbra sem objektív alapon történt, és a törvény indokolásából sem derül ki, hogy ez milyen mutató vagy jellemző alapján került az 500 millió Ft-hoz képest meghatározásra. A KKV szektor tehermentesítésének indoka azonban nem igazán értelmezhető, mert e vonatkozásban az 500 millió Ft-os árbevételi értékhatár is bőven beleesett a KKV szektort meghatározó bevételi adatokba;
  • az elfogadott törvényjavaslat egyáltalán nem foglalkozik az elhatárolt veszteség felhasználhatóságának kérdésével. E tekintetben teljesen megmarad a kifogásolt szabályozás, ami a Bizottság végső döntésénél még nagy súllyal jöhet számításba;
  • a 2014-es adóévre vonatkozóan a törvénymódosítás visszamenőlegesen nem rendezi a progresszív kulcsok és a sávhatárok kérdését, így itt is várható, hogy a Bizottság az adókötelezettségek rendezetlensége miatt a kilátásba helyezett intézkedés hatályát fenn fogja tartani.

A legutolsó ponttal kapcsolatosan azon érdemes elgondolkodni, hogy a módosítás kényszerből megteremti ugyan annak lehetőségét, hogy, amelyik adózó választása szerint élni kíván az új adómértékekkel, visszamenőleg megteheti ezt. Ha most azt kérdezi, hogy miért választás függvénye, miért nem vonatkozik ez automatikusan mindenkire, a válasz röviden annyi, így biztosítható, hogy az adómértékekben bekövetkezett változás senki számára ne járjon visszamenőlegesen adókötelezettség növekedéssel.

Mint ahogy arra korábbi bejegyzésemben már utaltam, ez a lehetőség csak azoknak a vállalkozásoknak jelenthet valós adóteher csökkentést, amelyek korábban a 10 százalékos adómértékkel állapították meg az adófizetési kötelezettségüket. A tavalyi adatok alapján ezeknek a vállalkozásoknak a száma nem éri el az egy tucatot sem. A törvénymódosítás valódi nyertesei látszólag a korábbi vesztesek lettek, de a többi vállalkozáshoz képest ők az 5,3 százalékos adókulcs és 100 millió Ft-os értékhatár figyelembevételével még mindig sokkal magasabb adót lesznek kénytelenek fizetni, mint az 500 millió Ft-os értékhatárt meghaladó árbevétel után 1 százalékos kulccsal adózók. Minden más adózó az új adómértékek alkalmazásával jelentős adóteher növekedést szenvedne el. Ezért a sávok eltörlése és az adókulcsok egységesítése helyett továbbra is progresszív adóztatás fog érvényesülni és az adómértékek meghatározása még kuszább lesz, mint volt. Ennek oka, pedig abban is kereshető, hogy a törvénymódosítás szövegezése alapján az sem zárható ki, hogy valaki a 2014-es adóév vonatkozásában az arra az évre hatályos adómértékeket, a 2015-ös év egészére pedig már az új szabályozás szerinti adómértékeket kívánja alkalmazni.

Összességében elmondható, hogy bár a módosítással elmozdulás történt az adókötelezettségek egységesítése irányába, a kormányzat a végeredményt tekintve egyáltalán nem rendezte a Bizottság állami támogatásokra vonatkozóan eddig megfogalmazott kifogásait.

Ezt követően már csak az a kérdés maradt, hogy mi lesz ezután, mikorra várható, hogy a Bizottság a május 24-dikén lejárt észrevételezési határidőt követően meghozza végleges döntését, visszavonja-e korábbi intézkedését, vagy további szankciókat fog alkalmazni a reklámadó törvény miatt Magyarországgal szemben.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább