Mentés

Adó alóli mentesség a termék Közösségen belüli értékesítése esetében: az adóhatósági jogalkalmazás mennyiben felel meg a bírósági gyakorlatnak

Minden érintett fejből fújja, hogy az Áfa törvény 89. § (1) bekezdése alapján az a közösségi termékértékesítés mentes az adó alól, amennyiben hitelt érdemlően bizonyítást nyert, hogy az adózó által értékesített áru valóban elhagyta Magyarország területét. Az Áfa törvény a mentesség megállapításához egyetlen feltételt szab: az értékesítésnek igazoltnak kell lennie.

A 2013/38. Adózási kérdés, az adóhatóság 2013. június 19-én kiadott Tájékoztatója, illetve az Adóvilág szaklap 2014. januári számában megjelent cikk a Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén az Áfa törvény fent hivatkozott rendelkezése értelmezése kapcsán részletesen taglalja a termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módját, esetköreit és a kapcsolódó jogalkalmazási gyakorlatot.

Azonban az adóhatóság az Art. 99. § (2) bekezdésében foglaltakra mutatva egy kicsit megfordítja a szerepeket, és minden esetben onnan közelít, hogy ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon, de az adózó köteles bizonyítani.  Így a kapcsolódó adóhatósági álláspont, hogy az adómentes Közösségen belüli értékesítés törvényi feltételeként a termék más tagállam területére történő fuvarozását az adózónak kell hitelt érdemlően igazolnia.

A C-184/05. számú Twoh International ügy kapcsán az EB kimondta, hogy a mentességhez való jog bizonyítása azt a személyt terheli, aki e jogra hivatkozik. A termékfeladás vagy szállítás indulási helye szerinti tagállam adóhatóságai a Közösségen belüli termékértékesítés esetében nem kötelesek információt kérni az értékesítő által megadott rendeltetési hely szerinti tagállam hatóságaitól.

Kérdéses ugyanakkor, hogy a más tagállam területére történő fuvarozás hitel érdemlő igazolása alatt mit is kell érteni, meddig terjed az adózótól elvárható körültekintés e tekintetben?

A rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos adóhatósági jogértelmezés, szakmai vélemény

Az adóhatóság következetes gyakorlata jelenleg az, hogy amennyiben az adómentesség feltételei nem valósultak meg, akkor az eladó nem járhat el jóhiszeműen. A hatóság álláspontja szerint az eladónak nem csak az áru feladásáról, elszállításáról, hanem annak megékezéséről is meg kell győződnie.

Az adóhatóság fent hivatkozott dokumentumokban részletezett, a jogalkalmazást segítő szakmai álláspontja nevesíti azt az esetet, amikor az értékesítő adózó a más tagállam területére történő fuvarozás igazolására az adóhatóság által elvárt valamennyi dokumentummal rendelkezik, azonban az eset összes körülményeiből nem állapítható meg, hogy a kiszállítás megvalósult (pl. az igazolást kibocsátó másik fél ellen közokirat-, vagy magánokirat hamisítás gyanúja, illetve adókijátszás miatt büntetőeljárás indul).

Ehhez kapcsolódóan a C-273/11. számú Mecsek-Gabona ügyben előzetes döntéshozatal keretében kifejtette az EB, hogy:

  • amennyiben a vevő az érintett termék tulajdonosaként való rendelkezési jogát a termékértékesítés szerinti tagállam területén megszerzi és vállalja e terméknek a rendeltetési helyre történő elszállítását, figyelemmel kell lenni arra, hogy az a bizonyíték, amelyet az eladó az adóhatóságnak benyújthat, alapvetően a vevőtől e célból kapott információtól függ.
  • Ha az eladó teljesíti a Közösségen belüli termékértékesítés igazolására vonatkozó kötelezettségét, a vevő azonban nem tett eleget a terméknek a termékértékesítés helye szerinti tagállamon kívülre történő feladására vagy szállítására vonatkozó szerződéses kötelezettségének, a vevő tartozik a HÉA fizetési kötelezettségre e tagállamban.
  • Nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőtől, hogy jóhiszeműen járjon el és hozzon meg minden tőle elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.
  • Az alaki követelmények nem önmagukban nem kérdőjelezhetik meg az adómentességhez való jogot.

A fenti bírósági jogértelmezés az adóhatóság szerint azt jelenti, hogy az adókijátszásban való aktív magatartás hiánya esetén is megállapítható az adózó felelőssége és így elutasítható az adómentes értékesítés. A fenti ügyben a közösségi értékesítést megvalósító adózó jóhiszeműsége hiányát állapította meg az adóhatóság, noha maga a revízió írta azt le, miszerint az adózó tévedése közösségi partnerének megtévesztő magatartása következtében állt elő, melynek során azt hihette, hogy tevékenysége adómentes termékértékesítésnek minősül.

Nézzük meg az érem másik oldalát

A továbbiakban kitérünk az adóhatóság által is hivatkozott Eb és magyar Bírósági ítélkezési gyakorlatra az értékesítő jóhiszeműségének vizsgálatával, illetve a jóhiszeműséggel összefüggő következményekkel összefüggésben.

A C-409/04. számú Teleos ügyben az EB azt állapította meg, hogy az adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása érdekében elengedhetetlen, hogy a nemzeti hatóságok meghatározzák a Közösségen belüli termékértékesítés mentességi feltételeit, de az elfogadott intézkedések nem terjedhetnek túl az e célhoz szükséges mértéken.

Az adóhatóság szakmai álláspontja megerősítéseként hivatkozott a Mecsek-Gabona ügyre, melyben időközben a hazai Bíróság előtt egy újabb döntés született, ami kétségbe vonja az adóhatóság értelmezését. A Kúria mind az elsőfokú bíróság, mind az adóhatóság határozatát hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárásra utasította.

Az EB döntésének megfelelően a Kúria szerint a jóhiszeműséget illetően objektív körülmények alapján kell bizonyítást nyernie annak, hogy  a közösségi értékesítést megvalósító adózó nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, és tudta, illetve tudnia kellett volna, hogy az általa teljesített ügylettel a vevő által elkövetett adókijátszáshoz járul hozzá és nem tett meg minden tőle telhető intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az ebben való részvételt. A bíróság kiemelte, hogy az adóhatóság érdemi döntése ez utóbbi körben egymásnak ellentmondó megállapításokat tartalmaz. Rögzíti ugyanis a kellő körültekintés és a jóhiszemű magatartás hiányát, de azt is, hogy az adózó esetében kizárható a jogszabályok kijátszására irányuló szándékos magatartás.

A fenti gyakorlatot alkalmazza a Kúria 2015.3.139 számú ítélete is. A konkrét esetben az elsőfokú bíróságnak kell új eljárásban vizsgálnia, hogy az értékesítő adózó jóhiszeműen járt-e el, meghozott-e minden tőle elvárható ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz és az adóhatóság az adózó magatartást jogszerűen kell, hogy minősítse.

A fentiek alapján megállapítható, hogy az adóhatósági értelmezéssel ellentétben a bírósági jogalkalmazás szerint a jóhiszeműen eljáró, az elszállítás igazolásra vonatkozó kötelezettségét teljesítő Közösségen belüli értékesítést megvalósító adózót megilleti az adómentesség annak ellenére is, ha utólag bizonyítást nyer, hogy a vevő nem tett eleget a terméknek a termékértékesítés helye szerinti tagállamon kívülre történő szállítására.

Konkluziók

Az adómentes értékesítés feltételeként a jóhiszemű eljárást, illetve az adózótól elvárható körültekintést mindig a konkrét eset kapcsán objektív körülmények alapján kell figyelembe venni. Ehhez kapcsolódóan az alábbi mankókat nevesítjük jelen esetfeldolgozás során:

  • Nem reális elvárás az adóhatóságtól az értékesítővel szemben, hogy a gépkocsikat a határig kísérje.
  • Nem tagadható meg az adómentesség  a Közösségen belüli értékesítésre arra hivatkozással, hogy nem időben nyújtották be ezen termékértékesítés bizonyítékát.
  •  A közösségi adószám visszamenőleges törlése - amennyiben az ügylet megkötésekor az adóazonosító szám érvényes volt, azonban a nyilvántartást érintő esetleges szabálytalanság miatt azt visszamenőleges törölték - nem járhat azzal a következménnyel, hogy valamely gazdasági szereplőtől, aki bízott az említett nyilvántartásban szereplő adatokban, megtagadják az őt megillető adómentességre való jogosultságot.
  • Az az értékesítő, akinek tudomása volt arról, hogy a tényleges szállítást nem a CMR okmányon lévő tagállami cég végzi, nem járt el kellő körültekintéssel, amikor egy általa korábban nem ismert vevő esetében - belföldi magánszemély vevői meghatalmazott, készpénzfizetés, belföldi fuvarozó, belföldi rendszámú gépjárművek és járművezetők esetén - terméket ad át úgy, hogy a termék kiszállításának körülményeiről még a fuvarozást ténylegesen végző ellenőrzésével, a CMR okmány hitelességének vizsgálatával sem győződött meg.
  • Reális elvárás az értékesítő felé az összekötő személyének vagy a gépjárművek honosságának ellenőrzése. Pusztán az a körülmény, hogy a szerződéses partner külföldön bejegyzett létező cég és a vételár megfizetésre került, az adómentes értékesítés igazolásához szükséges kellő körültekintést nem elégíti ki.
  • Az értékesítő, aki tudott a nemzetközi fuvarleveleken feltüntetett adatok valótlanságáról, de nem foganatosított lehetséges és ésszerű intézkedéseket annak érdekében, hogy az általa lebonyolított termékértékesítés ne vezessen adókijátszáshoz, és biztosít olyan okirati bizonyítékot, (pl. a cég leszállításra vonatkozó hiteles számviteli bizonylatai, illetve egyéb okiratai),amelyekkel bevallás hiányában is igazolhatta volna a cégnek történő értékesítést és végleges rendeltetéssel történő közvetlen kiszállítást, nem jár el kellő körültekintéssel.
  • A közösségi adószám megléte és ellenőrzése, illetve egy CMR birtokban tartása még nem jogosít adómentes értékesítésre, hanem szükséges a törvényi feltételeknek való megfelelőség, amit hitelt érdemlően kell igazolni, de különösen fontos a jóhiszeműség az elvárható körültekintés tanúsítása.

A fentiek alapján megállapítható, hogy valójában nincs egyszerű dolga a közösségen belüli értékesítéshez kapcsolódóan mentességet érvényesíteni szándékozó adózónak. Célszerű többféle, a felektől eltérő személytől igazolást beszerezni, amelyből egyértelműen kitűnik a kiszállítás ténye. Ha nincs fuvarozó, akkor közjegyző, vagy más hatóság által kiállított hivatalos okmányokat, közokiratokat javasolt beszerezni igazolás gyanánt. Különös méltánylást érdemlő esetben a vevő nyilatkozata is elegendő, ha a további körülmények is igazolják a kiszállítást. Gyanú esetén a fuvarokmányon feltüntetett rendszámot célszerű összevetni a ténylegesen megérkező, és az árut elszállító jármű rendszámával. A kiszállítást igazoló okmányok megszerzése érdekében a szerződéskötéskor javasolt az áfa összegének megfelelő óvadék kérése arra az esetre, ha az igazoló okmányokat nem kapja vissza az adózó határidőben.

Kijelenthető ugyanakkor, ha az adóhatósági határozat csupán a termék más tagállamba történő kiszállítása igazolása hiányára hivatkozik, de nem vizsgálja, vagy indokolatlanul, az objektív körülmények vizsgálta nélkül vonja kétségbe az adózó jóhiszeműségét, akkor a döntés jogszabálysértőnek minősül, és a jogorvoslatot követően az elvárható körültekintést tanúsító adózó mentesülhet a megállapítás és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alól.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább