Mentés

Az adótörvény három csapása a kereskedőkre

A kiskereskedelmi vállalkozások számára az elmúlt évek számos kellemetlen adózási meglepetéssel szolgáltak. Talán már a feledés homályába vész a kiskereskedelem teljes ágazatát érintő különadó, ami 2010 és 2012 között volt hatályban.

Akkoriban az még két szempontból is formabontónak volt tekinthető, hiszen az adó alapja pusztán az árbevétel volt, valamint az adó mértéke sávosan emelkedett az adómentes 500 millió Ft-os adóalaptól egészen a 100 milliárd Ft feletti adóalapra számítandó 2,5 százalékos mértékig. A jogalkotói szándék az adóbevételen túl már akkor is nyilvánvalóvá vált: a vállalatcsoportba tartozó, jellemzően külföldi kereskedelmi láncok hátrányos megkülönböztetése a magyar tulajdonú vállalkozásokkal szemben. A vonatkozó jogszabályt ugyan 2012-ben hatályon kívül helyezték, azonban a kereskedelmi vállalkozások csak részben lélegezhettek fel:

  1. Az újév új szabályokat hozott az ipa adóalapjának meghatározásában. Az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ) és a közvetített szolgáltatások értéke már csak csökkenő mértékben levonható az árbevétel növekedésével együtt. 500 millió Ft-ig még teljes mértékben, de 100 milliárd Ft felett már csak az arányos árbevétel 70 százalékáig vonható le az ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások értéke. Mint korábbi bejegyzésemben bemutattam: „Az ágazati különadóhoz hasonlóan a jogalkotó nem preferálja a nagyvállalkozásokat és vállalatcsoportokat, de ami ennél is érdekesebb, sújtja azokat a kereskedő cégeket, amelyek kisebb árréssel dolgoznak!” Mindezek alapján ez a szabályozás azóta is különösen sújtja a nem exportértékesítéssel foglalkozó nagykereskedő cégeket, egyes ágazatok kereskedőinek kivételével.
  2. Az októberben kihirdetett adócsomag egyik kevéssé ismert eleme, hogy a tao kalkulálása során figyelembe veendő úgynevezett jövedelem- (nyereség-) minimum számításának módját is meg kívánják változtatni. A hatályos rendelkezések szerint az ún. elvárt adó fizetésének kötelezettsége akkor keletkezik, ha sem az adózás előtti eredmény, sem az adó alapja nem éri el az összes bevétel és az ELÁBÉ, valamint a közvetített szolgáltatások különbözetének 2 százalékát. A tervezet szerint a jövedelem- (nyereség-) minimum számítása során a későbbiekben már nem szabad figyelembe venni csökkentő tételként sem az ELÁBÉ, sem a közvetített szolgáltatás értékét. Mindez egyértelműen károsan érintheti a kereskedő cégeket, azok közül is különösen a jellemzően kis árréssel működő nagykereskedő cégeket, még akkor is, ha lehetőségük van az elvárt adó megfizetésének elkerülésére a jogszabályban rögzített nyilatkozat megtétele esetén. Megfontolandó adat ugyanis, hogy a 2013-as tao bevallások feldolgozása alapján mintegy 130 ezren választották a jövedelem (nyereség) minimum utáni adófizetést és alig több mint 3 ezren tettek nyilatkozatot, kockáztatva az ellenőrzésre történő kiválasztást.
  3. A fenti két rendelkezéshez képest az ún. napi fogyasztási cikket értékesítő üzleteket üzemeltető vállalkozásokat várhatóan sújtó élelmiszerlánc-felügyeleti díj mértéke figyelemre méltó. Ennek az adónak is – hasonlóan a korábbi kiskereskedelmi különadóhoz – az alapja az árbevétel, illetve a mértéke sávosan progresszív: 500 millió Ft-ig adómentesség fog érvényesülni, majd 50 milliárd Ft-ig 0,1 százalék lesz az adómértéke, ezután pedig 50 milliárd Ft-onként 1-1 százalékkal emelkedik a díj mértéke egészen a 300 milliárd Ft feletti sávig, ahol az 6 százalékban maximalizálódik.

Az alábbi táblázatunkban a fentiek hatását kívántuk bemutatni a legérintettebb napi fogyasztási cikket forgalmazó áruházláncok számain keresztül. Tekintettel arra, hogy az egyes társaságok nem tették közzé, hogy értékesítésükön belül milyen arányt képviselnek az élelmiszerlánc-felügyeleti díj alapját képező termékek egy vélelemmel éltünk: az Auchan és Tesco esetében ezt 60 százaléknak, míg a többi társaság esetében 70 százaléknak vettük. A 2015. évre vonatkozó számításokat a 2013. évi adatok alapján végeztük el.


elelmiszerlancok-beveteli-adatai_rsmdtm

A fentiekből kiolvasható, hogy a három intézkedés együttes terhe közel eléri, a METRO és az ALDI esetében meghaladja az ágazati különadó terhét. A három intézkedés közül az első kettő a kereskedelem teljes vertikumát érinti kisebb kivétellel, azonban az élelmiszerlánc-felügyeleti díj vesztesei ismét a jellemezően külföldi kézben lévő napi fogyasztási cikkeket forgalmazó áruházláncok. Ennek az intézkedésnek a nyertesei, a kiskereskedelmi különadóhoz kapcsolódóan, főleg a franchise rendszerben működő jól ismert magyar láncok lehetnek. A mindennapi ember számára további fontos és egyelőre még nem egyértelműen megválaszolható kérdés, hogy az új intézkedések hatására az egyes áruházláncok, ha eltérő mértékben is, de rákényszerülnek-e az árak emelésére.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább