Facebook image

Látva az adótörvény egyes rendelkezéseinek hatását, talán bízhatunk abban, hogy az év végi adócsomaggal változni fog a reklámadó jelenlegi ’szankciós rendszere’. De addig is, amíg a mostani szabályok vannak hatályban, a megrendelők jól felfogott érdeke, hogy a reklámköltésükkel kapcsolatban beszerezzék a szükséges nyilatkozatokat. Méghozzá minden egyes reklámköltésükhöz külön-külön. Mára már köztudott, hogy míg a nyilatkozat gyakorlatilag bármilyen formában megjelenhet, annak szigorú tartalmi követelményei vannak. Mégis a gyakorlati tapasztalat az, hogy a nyilatkozatokkal rengeteg gond van. Sokan nem igazán tudják eldönteni, hogy a nyilatkozat, amit kezükben fognak valóban alkalmas-e arra, hogy az esetleges adókockázatokat elkerüljék. Ennek egyik oka, hogy sajnos sokszor nehéz eldönteni, hogy a nyilatkozat tényleg a reklámközzétevőtől származik-e, annak szövegezése, dátuma alapján összekapcsolható-e az egyedi reklám megrendeléssel.

A meglévő bizonytalanságok csökkentése érdekében szeretnénk egy olyan kalkulátort megosztani Önökkel, amelynek segítségével könnyebben eldönthető, hogy jó-e a nyilatkozat, vagy további teendők hárulnak Önökre az adókockázatok csökkentése érdekében.

 





 

A kalkulátor használatához fogalom magyarázat:

Reklámközzétevő: az, aki a reklám megjelenést lehetővé teszi. Ez lehet médiaszolgáltató, internetes oldalt üzemeltető, újság kiadója, ingatlan, gépjármű, internetes oldal tulajdonosa, üzemeltetője.

Megrendelő: az, aki a reklámközzétevővel közvetlen szerződéses kapcsolatban áll.

Társaság: az Ön cége

Más: az előzőekben említettektől eltérő személy, ide értve azt az esetet is, ha nem azonosítható be senki

Szerződés kelte: az a nap, amikor a szerződést aláírták, interneten a rendelést leadták és az elfogadásra került, vagy az egyedi megrendelést leadták.

Nyilatkozat kelte: számlán lévő nyilatkozat esetén a számla kiállítása napja, szerződés, vagy külön nyilatkozat esetén az a nap, ami az iraton szerepel

Nyilatkozat kézhezvétele: az a nap, amikor a nyilatkozatot átvette, akár személyen, akár postán, számla esetén, amikor a számlát befogadta

Az elmúlt időszakban sok fórumon, sok minden elhangzott már a reklámadó kapcsán.

A felmerült kérdések szinte kivétel nélkül azt célt szolgálták, hogy tisztázódjon a törvény egyes rendelkezéseit miként és hogyan kell értelmezni ahhoz, hogy minden érintett a törvényben rögzítettek szerint járjon el. Ahogy teltek a hetek egyre több válasz született. A válaszok alapján azonban nem lehetett hátradőlni.

A nyitott jogértelmezési kérdésekre eltérő módon feltett kérdésekre néha egymással ellentétes válaszok jöttek. Volt, hogy kiderült: a kérdésre választ a szavak köznapi jelentése segítségével kell megadni, néha viszont ellenkezőleg, pont a szavak köznapi jelentése vezetett téves jogértelmezéshez. Egy új adótörvény bevezetésekor a jogértelmezési bizonytalanságok kellőképpen képesek rombolni az adózói morált, az önkéntes jogkövetést. Azok a vállalkozások, amelyek jogkövetőek szeretnének maradni, ugyanis lehetetlen helyzet elé kerülnek.

A reklámadó kapcsán ezzel a problémával leginkább azok szembesültek, szembesülnek, akik egyébként kizárólag szankciós ágon válnak adókötelezettekké. A megrendelők. És itt nem csak a reklámadó törvény szerinti megrendelőkre kell gondolni, hanem azok megbízóira is, akik végső soron a reklámközzététel tényleges haszonélvezői.

Megrendelők adókötelezettségének szankciós jellege abból fakad, hogy nekik a reklámadót akkor kell bevallani és megfizetni, ha nem rendelkeznek a reklámközzétevő, törvényben nevesített nyilatkozatával. Megrendelői oldalon tehát a reklámközzétevő nyilatkozata áll az adókötelezettség keletkezésének központjában, ami extrém esetben azzal is járhat, hogy ennek hiányában 39 százalékos adóteher rakódhat a reklámköltésre.

Ami fontos, ha beáll a megrendelők adókötelezettsége, az teljesen független a közzétevői oldalon állók adófizetési kötelezettségétől.

A gyakorlatban ez annyit tesz: amennyiben az adóhatóság meg is állapítaná, hogy a reklámközzétevőnek nincs adófizetési kötelezettsége, a megrendelő - a nyilatkozat hiányában – továbbra is köteles lenne az adókötelezettségét teljesíteni. Míg a reklámközzétevő oldalán a mulasztás ára maximum 100 000 forintig terjedő mulasztási bírság lenne, addig megrendelői oldalon ugyanekkora összegű adófizetési kötelezettség akár már 260 000 forint reklámköltés után is bekövetkezhet. Összehasonlításként a reklámközzétevők esetén az adófizetési kötelezettség 500 millió forint fölötti reklámközzétételből származó nettó árbevétel esetén és 1 százalékos mértékkel indul.

 

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Érdeklik az adó, számviteli és jogi változások?

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, és legyen mindig naprakész!

    Feliratkozom