Mentés

Döntéshozók döntései: nem egyszerű a pálya!

A döntéshozónak tudni kell dönteni. Egy döntést lehet megalapozottan, körültekintően, lassan, gyorsan, megérzésből, tájékozódást követően vagy éppen kényszerből meghozni. Egy döntés lehet kiváló vagy éppen tragikus eredménnyel járó. Egy biztos: nem mindegy, hogy a döntési pozícióban lévő vezető milyen döntést hoz és ennek milyen hatásai lesznek a szűkebb és tágabb értelemben vett vállalati vagy egyéni környezetére. Megfelelő receptet – minden bizonnyal – nehéz találni, különösen manapság a gyorsan változó és kiszámíthatatlan belföldi és külföldi gazdasági környezetben.

Az elmúlt néhány hónapban mintha megállt volna az élet számos szervezetnél - és ez nem csak a közszférára volt igaz. Óriási volt a várakozás, a csodavárás. Több helyen szinte teljesen leálltak az üzleti folyamatok, a döntéshozók vártak. De nem a sült galambra, hanem arra, hogy iránymutatást kapjanak, gazdasági célokat, perspektívát (konkrét pályázati lehetőségeket, forrást),amelyek döntéseiket, és ezáltal az irányításuk alatt álló szervezetek üzleti eredményességét is befolyásolják. De jobb híján mit tehettek? Figyelték a történéseket és gyakran kapkodták a fejüket, amikor ugyanarról a tényről egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot.

Az információ-kavalkádban mind több döntéshozó igyekezett jól értesültnek lenni, vagy legalábbis annak tűnni. De az információt szolgáltatók közül kik a hiteles a véleményvezérek? Kire lehet igazán hallgatni? És kire kell hallgatni?

Amíg a gazdasági szereplők egy része kivárt és információkat próbált gyűjteni, addig a másik részük az előremenekülést választotta. Annak ellenére, hogy tőlünk nyugatabbra a benchmarking nem csupán egy meghonosodott kifejezés a menedzsment szakirodalomban, hanem egy jól bevált módszer a versenytársak figyelésére is, idehaza számtalan vezető inkább „a maga feje után megy”, döntéseik meghozatalakor nem támaszkodnak külső vagy belső forrásra, így a konkurenciát sem figyelik. Bár ismét felröppent a kötelező kamarai tagság híre, a döntéshozók jelentős része a létező szakmai szervezeteket, szövetségeket is alig „használja” arra, amire igazán kellene: a lobbizásra, információgyűjtésre, adatszerzésre, kapcsolatépítésre, tapasztalat- és tudásmegosztásra. Mi az elvárás a kamarai tagságra kötelezővé tételére azon túlmenően, hogy a tagdíj jó üzletet jelenthet?

Lehet arra hivatkozni, hogy az információs dömping óriási. De ha a Magyarországon megjelenő, gazdasági információkat is tartalmazó nyomtatott sajtóorgánumok folyamatosan csökkenő teljes példányszámát összeadjuk, s mindezt összevetjük a gazdasági társaságok létszámával, akkor döbbenetes adatokat kapunk. Azt bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy a döntéshozók nem csak a nyomtatott sajtóból tájékozódnak. Persze, mondhatnánk, ott az internet. De vajon tényleg? Miközben a szakmai hírlevelek sok esetben a „levélszemétdombon” végzik, a konferenciák, szakmai fórumok látogatottsága kiábrándító. De akkor hogyan tájékozódik egy tudatos döntéshozó?

Milyen forrásra támaszkodnak, amikor felmerül a kérdés, hogy merre megy a gazdaság vagy milyen szabályozói környezetben kell irányítaniuk? Sőt mi alapján választanak tanácsadót, trénert, vagy akár üzleti partnert? Honnan szereznek hitelt érdemlő információt döntéseik előtt? Érnek-e valamit a hirdetések, a marketing kampányra költött milliók vagy a gazdaságban is inkább a jól bevált ajánlásos rendszer működik? Mi inspirálja a döntésre őket?

Évek óta látható a személyes kapcsolatok felértékelődése, sőt magunk is látjuk, hogy a Facebookon, a LinkedInen vagy más közösségi portálokon gombamód szaporodnak a döntéshozók, és bár a guruk azt állítják, hogy a véleményvezérek szerepe – akárcsak a közösségi médiáé – óriási, mégsem lehet ez az egyetlen információforrás.

Persze a helyzet nem fekete - fehér. A döntéshozónál sem lehet általánosságokról beszélni, hiszen nincsen átlagos döntéshozó. Sőt egyre-másra kiderül, hogy a reprezentativitás sok esetben nem ér semmit, hiszen akár az azonos iparágon belüli, azonos nagyságú szereplők is teljesen eltérő helyzetben vagy környezetben lehetnek.
A kérdés ettől függetlenül mégis változatlan: hogyan dönt a döntéshozó? A válaszokra sokan kíváncsiak. Mi is. Ezért határoztunk úgy, hogy megkérdezzük a vezetőket a magán és közszférában, majd megosztjuk velük a tapasztalatokat!

Ha Önt is érdeklik a válaszok, töltse ki a kérdőívet, melyet a Devise Hungary ügyvezetőjével, Dara Péterrel közösen készítünk el! http://www.kutatas.devise.hu/donteshozo


    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább