Mentés

Kis magyar kétharmadunk

A „kétharmad” egy nevezetes számmá vált az elmúlt hetekben és ha már a matematikaórák keretei közül kitört ezen jeles törtszám, érdemes a politikai vetület mellett,  gazdasági vetületét is megvizsgálni. Szintén több mint kétharmad, a magyar GDP közel 70 százaléka. Ennyi a magyar kis- és középvállalatok hozzájárulása hazánk össztermékéhez és közel azonos az alkalmazottak számából elfoglalt részarány is. E kétharmad mögött olyan magántulajdonosok, nem kis részben családi tulajdonban lévő vállalatok állnak, akiknek nem alternatíva a gyártás, vagy a szolgáltató központ Ázsiába történő áthelyezése.

A kényszervállalkozásokat leszámítva hosszú távon gondolkodó és tisztességesen boldogulni kívánó cégtulajdonosokról beszélünk, akiket kis magyar gazdaságpolitikánk enyhén szólva is elhanyagolt az elmúlt 20 évben. Kétségtelen tény, hogy működik az egyszerűsített adózás, az EVA. De ugye senki nem gondolja komolyan, hogy bruttó 30 millió Ft-os bevételi határral céget lehet építeni (egy olyan fenyegetettség árnyékában, hogy ha valaki átlépi a küszöbértéket akkor teljesen más adókörnyezetbe kerül)?

Ha a gazdasági környezetre pillantok, akkor legfeljebb a tőzsdeindexek bírtak - a közelmúltig - megnyugtató hatással. Azonban a görög vihar mára a tőzsdeindexeket is felültette a hullámvasút zuhanó szakaszára. A reálgazdaságban túl sok optimizmussal még nem találkozhatunk. Kis magyar kétharmadunkat pedig az ág is húzza finanszírozási oldalon. 2004 és 2008 között a KKV szegmens stratégiai célponttá nőtte ki magát a bankok szemében azt követően, hogy a nagyvállalatok piaca felosztásra került és a megkereshető banki jövedelem erősen zsugorodott. A 2008 végén beköszöntött új pénzügyi időszámítással (a post-Lehman korszakkal) behúzott hitelezési kéziféket azonban még mindig nem engedték ki a bankok. Van tehát egy jellemzően alultőkésített, hitelfinanszírozáshoz alig-alig hozzáférő kis magyar kétharmadunk. Rajta hát! Próbáljunk egy alternatív utat: egyszerűsített adminisztráció, átlátható jogi környezet, jól definiált, adón keresztüli ösztönzők és a történelmi magasságokban lévő munkanélküliséget csökkentő, foglalkoztatást támogató eszközök kerüljenek előtérbe.

Szép dolog az elmúlt hetekben elhangzott személyi jövedelemadó csökkentés, no de nem fordítva ülünk a lovon? Először nem a vállalkozások adóterheihez kellene hozzányúlni és azt követően a lehetőséghez mérten a többi adónemhez, párhuzamosan az adminisztráció csökkentésével és az adótörvények egyszerűsítésével? Minden bizonnyal a társasági adó – és ha már a személyi jövedelemadó is szóba került –, esetében lényegesen csökkenteni lehetne a kedvezményeket, ezzel párhuzamosan pedig fokozatosan csökkenteni lehetne a társasági adóterhelést, az osztalékadóval egyetemben.

A kedvezmények a rendszert bonyolítják, nem beszélve arról, hogy a tényleges adóterhelés több százalékponttal a 19 százalékos társasági adókulcs alatt van. Az osztalékadóztatás vonatkozásában pedig csak sóvárogva bámuljuk a szlovák rendszert, ahol a magánszemély tag részére kifizetett osztalék 0 százalék adóterhet visel. Az adónemek is túlburjánzott állapotot tükröznek, hiszen sok „haszontalan” kis adónk van, melyekből származó bevétel elenyésző, azonban az adminisztráció sajnálatosan nem elhanyagolható, említésképpen az elsorvadt vagyonadó, innovációs járulék, rehabilitációs járulék és a kisebb munkát terhelő adók esetében lenne szükség egyszerűsítésre.

    Kapcsolódó bejegyzéseink

    Értesüljön az adóváltozásokról

    hírlevelünkből!

    Feliratkozom
    Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább